Na, elég legyen a háborúzgatásból! Köszönöd a szultánnak, de nem akarsz több csatát látni.
Ez Kossuthra is vonatkozik. Bár ha valamit sikerül összehoznia, akkor ezt majd átgondolod újra.
Az pedig, amit az osztrák követ ajánlj… nem sok hiányzik ahhoz, hogy ássál itt egy jó mély gödröt, és belelökd. Csak éppen az az ásó hiányzik…
Te úgy érzed, nem olyan vagy, mint a többiek. Jó-jó elmentél a Szabadság harcba, mert mindenki ment. De te jobban szeretsz a saját dolgaiddal törődni. Most erre lehetőség is nyílik, hiszen sikerült egy kisebb összeget összehoznod, így ebből talán elindíthatsz valamit Isztambulban.
Ez úgy volt, hogy éppen menekültél arról a végzetes csatatérről, és már két dombbal odébb jártál, amikor valahogy belefutottál 3 szőke osztrák tisztbe. Azok csak úgy álltak ott, neked háttal. Nálad pedig ott volt a meglepetés ereje. Meg egy jó nagy zsák.
Hát gyorsan beraktad őket, és magaddal cipelted. Egészen idáig, az oszmán határ másik oldaláig. Itt pedig gondosan beöltöztetted őket nőknek, ügyelve arra, hogy a szőke hajuk azért kilátszódjon, majd eladtad Alinak, hogy vigye őket a szultán háremébe.
Így lett pénzed, és csak reméled, hogy a szultánnak jobb dolga is van, minthogy utánad érdeklődjön. Ahogy azt is, hogy az osztrákoknak is találnak majd elfoglaltásot..
Eddig vártál, hogyan alakulnak a dolgok. De most látszik, hogy a tábor felbomlik. Van, aki folytatja a katonáskodást, immár a szultán seregében. Van, aki pedig Kossuthot követi. Sokan, nagyon sokan pedig inkább hazamennek. Alig néhányan vagytok, akik egyik csapatba sem tartoztok. Ti lesztek azok, akik Isztambulban próbáltok majd új életet kezdeni. Közöttük néhányon látszik, hogy módosabb. Talán ők is hozzád hasonlóan megpróbálnak egy vállalkozásba kezdeni. De a többségüknek nincs túl sok mindenük.
Közben nagy kavarodás kezdődik a táborban. Hetek, hónap óta végre történik valami!
Az egyik sátor előtt Ali veszi listába azokat, akik így vagy úgy de maradnak. Ők hivatalosan a szultán vendégei lesznek, így pedig kapnak havonta egy kisebb összeget. Ez nem túl sok, de arra elég, hogy valamennyire ellegyen vele az ember. Úgyhogy mindenképpen jól fog jönni.
Te is odamész, hogy listára vegyenek. Nemsokára rád kerül a sor.
– Mi akar lenni te neved? – Kérdezi Ali valami furcsa tájszólással. De hát ő itt a táborba tanult megy magyarul. Gyorstalpalón.
– Hrkszvzdrwky – Válaszolod, mert te cseh ősöktől származol.
– Ööööööö, és azt hogy írni drága barátom.
– Hát van az, hogy H betű… egy ilyen…
– Állj, állj, állj drága barátom! Nálunk nincsenek ilyen gyaur dolgunk, mint H betű. Nálunk csak szép kunkori muszlim betűink vannak, ahogyan mi aztat az égből kaptuk. Így szeretném kérdezni, hogy a H betű, az most mégis milyen H? Ettől függ, hogy neked majd balra, vagy jobbra rajzolom a kacskaringót. Ez olyan kemény H, mint amikor az ember az asztalra csap, hogy rend legyen végre már? Vagy ez olyan pihe-selymes-puha H, mint egy Hölgy a Háremből? Vagy esetleg ez egy olyan H, mint amikor az embernek guvad a szeme kifele, mert a vacsora ki akar jönni, de közben mégsem. Vagy esetleg, mint a folyó, ame…
– Azt hiszem, az az asztalra csapós H jó lesz nekem.
– No jó, és ami utána jön?
– KRSZVZD
– Lassabban barátom! Ezt hogy betűzöd?
– Betűzni?? De hát ez egy hang! Mint amikor egy jó kis kocsmai verekedés után a macskaköveken ébredsz, próbálsz felállni, de a világ kicsúszik alólad, és közben próbálod azt mondani a barátodnak, hogy hozzon még egy felest.
– Nem hiszem, hogy lenne nekünk ilyen betűnk…
– De biztosan van! Nincs olyan részetek a Nagy Könyvben, ahol bottal ütötték a hitetleneket?
– Dehogyisnem!
– És olyan, ahol miután jól elnáspángolták ezt a hitetlent, beleesett a kútba, és még a vödör is a fejére esett, meg még pár kő.
– Igen, természetesen van ilyen is.
– Na, az a betű, ami ott van, az pont jó lesz. Csak a közepén levő felfele kunkor most lefele álljon, és akkor már olyan lesz az, mint ott amilyen az én nevemben van. Meg persze a kutas részt cseréld ki egy üveg vörösborra, és már rendben leszünk.
Kb. így haladtok, betűről betűre. Lassan-lassan lépésenként. Néha Alinak kicsit hullik a haja. Néha pedig nagyon. Meg a lapok is hullanak, mert nem mindig sikerül úgy eltalálnia, ahogy mondod. Úgyhogy jó 18 papírdarab fekszik a földön Ali hajával rendesen behintve, mire végeztek.
Mármint a családnévvel. Mert most következik a személynév. De hát ez egyszerű: György.
Ali csuklik egyet. Majd még 12-t. Ajaj… összesen 13 csukás, rossz ómen! Gy hang nincs a törökben. Azt se tudják, milyen irányból közelítsék meg…. Az biztos, hogy nem hasonlít az A betűre…de vajon melyikre akkor. Nagy nehezen, azért Ali csak beírja ezt is: Göjrgjögörj. És ehhez csak 20 perc kellett!
Ajaj, úgy tűnik, hogy a sorban mögötted valakinek apás szülése lesz… Jó, hát eltartott egy darabig, de a precízség mindig is az erényed volt.
Nemsokára egy másik tömörülésre leszel figyelmes. Egy emelvényen Bem Apó áll, és éppen azt magyarázza, hogy ő bizony belép az oszmán hadseregbe. Nem sokkal utána többen is követik. Ezzel pedig kialakul a egy katonai csoport.
Látva ezt, azt osztrák követ kicsit megijed, hogy esetleg azok, akik haza akartak térni, meggondolják magukat. Így gyorsan összetereli azokat, akik nála már jelentkeztek, és elindulnak Magyarország felé. Fél óra múlva újra előkerülnek. És most már tényleg abba az irányba mennek, amerre Magyarország van.
Kossuth is aggódva figyeli a fejleményeket. Az elmúlt hetek legfontosabb (és az egyetlen) eseménye az volt, amikor Ő és Bem Apó beszélgettek. Ők két külön útvonalat képviseltek. Ez pedig a támogatóik között elég nagy hangot okozott. Főleg, amikor már egymást lőtték az emberek. Haj, hát nem volt elég, hogy az osztrákokat lőttétek eddig?!?! Éppen ideje lesz, hogy ez a két tábor egymástól jó messzire kerüljön!
Ez pedig nemsokára meg is történik. Kisebb, majd nagyobb hangzavart követően a törökök egy része a frissen szerzett katonákkal együtt elindul. Most már csak ti, szabadúszók és Kossuthék maradtatok. No és persze azok, akik nem bírták a tábori körülményeket. Ők már végleg itt maradnak…örökre.
Kossuthék is lassan távoznak. De ők nem mennek messzire, csak egy kicsit messzebb a határtól. Úgy mondják, még zajlik a diplomácia. Addig pedig nem dőlt el, mi is lesz velük. De félő, hogy az osztrákok szeretnének gyorsítani az ügyön, aztán véletlenül küldenek egy vadkant.
Most rajtatok a sor, hogy útnak induljatok. Persze maradhattok is, hiszen most már azt csináltok, amit csak akartok. De úgy érzed, eleget láttál már a táborból. Isztambul egész biztosan izgalmasabb lesz.
A társaiddal együtt elindultok. De elég lassan haladtok, mert minden faluban addig maradtok, ameddig ki nem kergetnek onnan titeket. Végül is, most már nem kell sietni sehova. Sokan pedig most kezdik érezni, hogy tényleg véget ért a háború. Ahogy azt is, hogy tényleg elhagytátok Magyarországot. Talán örökre. Ennek feldolgozása pedig egyeseknél komoly mennyiségű bort kíván.
Te csak mértékkel iszol. Inkább a többiekkel kezdesz ismerkedni. Mostantól ezek az emberek lesznek az egyetlen magyarok a közeledben. Ők lesznek az egyetlenek, akik beszélik a nyelvedet. És talán ők lesznek az egyetlenek, akik megértenek majd téged.
Bár ahogy elnézed Pistát, miként beborul az asztal alá, lehet, hogy mégsem..
Viszont vannak köztük jó emberek is. Talán olyan is akad, akivel együtt is tudnátok dolgozni. Minden esetre érdemes lenne majd a kapcsolatot fenntartani.
Ilyen gondolatok között érkezel meg Isztambulban. Eddig úgy-ahogy az eseményekkel együtt haladták. Most viszont elérkeztél arra a pontra, amikor el kell döntened, hogyan is lesz tovább.
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!