Nem is olyan régen átnéztük, hogy mi történt azokkal a magyarokkal, akik az 1848-49-es Szabadságharc bukása után az Oszmán Birodalomba mentek.
Te mit tettél volna a helyükben? Most itt az idő, hogy te is kipróbáld! Itt az 1949-es emigrációs szerepjáték!
Röviden összefoglalva a török emigrációs magyarok az alábbi csoportok valamelyikébe kerültek
- Folytatták a katonai szolgálatot. Ők általában magas rangot értek el.
- Sikeresen elhelyezkedtek valahol. Pl. az orvosok nagyon népszerűek voltak.
- Saját vállalkozást nyitottak.
- Tovább mentek Itália felé.
- És voltak azok, akiknek semmi se sikerült. Ők elég nagy csoportot alkottak.
És most képzeljük bele magunkat az ő helyükbe!
1849 van. A XIX. század közepe.
A világ, és Európa is nagyon másképpen néz ki, mint manapság. Magyarország – azt leszámítva, hogy hivatalosan nem létezik – három birodalom találkozásában, ütköző zónájában fekszik.
Éppen polgárháború, alias Szabadságharc zajlik, és nagyon nem úgy néz ki, mint ahol a magyarok nyerhetnek. Bár a háború nem tartott sokáig. Még egy évig sem (az első ütközet szeptember 29-én Pákozd mellett történt, a Világosi fegyverletétel pedig augusztus 13-án volt. Igaz, a tényleges utolsó csata október 4-én fejeződött be, Komáromnál). És nem volt szó felégetett országrészekről, földig rombolt városokról. Egészen biztosan sokkal kevésbé volt kellemetlen a helyzet, mint mondjuk 1526 után.
Ennek ellenére, és a történelmi ismeretek alapján, nincs okunk leszólni azokat, akik a menekülést választották. Az osztrákok részéről nagyon komoly megtorlásra számíthattak. De azok sem jártak sokkal jobban, akiket valamelyik távoli, barátságtalan vidékre küldtek katonai szolgálatot teljesíteni, ráadásul a legalacsonyabb pozícióban.
Nem ez volt az első felkelése a magyaroknak az osztrákok ellen. Valószínűleg már nagyon elegük lett belőle, és biztosra akartak menni, hogy több ilyen ne forduljon elő. Ami tulajdonképpen meg is valósult.
Mi előnyben vagyunk a kor emberével, mert tudjuk, mi történt október 6-án, majd a következő években. De aki akkor élt, lehettek tippjei, mi vár rá.
Tehát menekülni kell! De hová, merre?
Sok választás nincs. Ezt jól láthatjuk a fenti térképen: Nyugatra és északra az Osztrák Monarchia található. Arra nem lehet menni. Keletre az Orosz Birodalom. Arra sem lehet menni. Ezzel a két országgal harcoltak a magyarok. Marad dél, az Oszmán Birodalom. Ide könnyű átjutni, és az oszmánok úgyis mindig az oroszok is az osztrákok ellen harcoltak (csupa O betűs ország…). Tehát erre nemcsak az út szabad, hanem akár még támogatást is lehet találni.
Oké. De vajon mit tudhat a XIX. század embere az Oszmán Birodalomról. És milyen volt a birodalom akkoriban? Mennyire tudta az akkor élt ember elképzelni, elfogadni, hogy az élete hátralevő részét ott tölti?
Erről sokat nem tudunk.
De azt tudjuk, hogy akkoriban az oktatás elég alacsony színvonalon történt. E mellett az utazás sem ment olyan könnyedén, mint ma. Így bizonyára sokan nem tudták, merre van Isztambul, milyen messze van, és milyen az élet.
Másik részről viszont az Oszmán Birodalom a szomszédban volt. És nagyon komoly kereskedelmi kapcsolatok voltak akkoriban. Erre láthatunk példát pl. az Aranyember c. műben is. Az egyik legismertebb kereskedelmi áru a búza volt, amivel Magyarország látta el Isztambult. Erről azért bizonyára sokan tudtak.
Ellentétben mondjuk azzal, hogy ma milyen kevesen tudják, hogy a magyar marhák mennyire kedveltek a törököknél, és az egyetlenek az egész EU-ból, amelyeknek a minősége megfelel a kemény török elvárásoknak (mármint azok a marhák, amelyek múúzosak, nem azok akikkel a buszon találkozik az ember néha). Ahogyan a magyar libatollról is kevesen tudnak, ami egy minőségi jelző a törökországi ágyneműk esetében.
Erről jó lenne többet tudni. Mert elképzelhető, hogy az akkor élő magyarok többet tudtak a törökről, mint a maiak. Talán több török járt az országban, mint mi. Azok is inkább voltak kereskedők, mint a ma ismert vendégmunkások.
Így én inkább gondolom azt, hogy a menekültek nem egy ismeretlen országba mentek, hanem volt valami fogalmuk arról, mi is várhat ott rájuk.
És most lássuk, hogy tényleg mi is, amire számíthattak.
Az Oszmán Birodalom abból a szempontból nem volt rossz hely, hogy pl. kannibálok nem éltek ott. És aki ott van, azt sem az osztrákok, se az oroszok nem találják meg. De igazándiból más sem. Sőt! Amilyen utcák voltak akkoriban Isztambulban, az ember még a saját lábát sem találja meg.
E mellett a törökök abból a szempontból is nyugodt helynek tűntek, hogy ők évszázadok óta békén hagyták a más vallásúakat és a más nemzetieket (mármint a kor divatjához képest kevésbé piszkálták őket).
Tehát ha valaki nyugalomra vágyott, akkor az Oszmán Birodalom tényleg jó célpont lehetett a háborúból menekülőknek.
Viszont talán túlságosan nyugodt is. Mert itt tartalmas jövőre nem igazán lehetett számítani. Az Oszmán Birodalom nem sokat fejlődött Szulejmán óta. Oké, Magyarország sem egy hi-tech ország volt, de a XIX. században elkezdődött egy fejlődés.
Tegyük hozzá azt is, hogy abban a korban nem ezek voltak a legfontosabb dolgok. Hiszen nem volt még autó, iPhone, stb… Nem erre volt az embereknek szüksége. Inkább egy házra, ahol élhetett, és egy helyre, ahol dolgozhatott. De ilyenekben sem bővelkedett az ország. Az majd csak néhány évtized múlva lesz, amikor beindulnak a gyárak, ahol nyelvtudás és képzettség nélküli bőséges mennyiségű munkásra lesz szükség. Egyenlőre ott még nem tartunk.
Tehát egy földműves előtt nem állt jövő az Oszmán Birodalomban. Ahogyan mérnők vagy más képzett ember előtt sem. Azt gondolnánk, hogy egy szakmunkás (mondjuk egy cipész) azért el tud helyezkedni. De ez sajnos még ma sem igaz, pedig 150 év is eltelt azóta. Egy külföldit még ma is nehezen alkalmaznak.
Az egyetlen igazi lehetőség a katonaság volt.
A török hadseregnek nagyon is jól jöttek a fejlettebb országból érkezett tapasztalt katonák. A magyarok egy részét az osztrákok képezték ki, akik a kor egyik legfejeltebb hadi technikáját tudhatták maguknak. A magyaroknak pedig az is jó referencia volt, hogy több csatát is túléltek.
Tisztába voltak a magyar katonák értékével az oroszok és az osztrákok is. Főleg mivel ők a csatatéren is találkoztak velük. Ők azt akarták legkevésbé, hogy a magyar katonák a török hadseregben szolgáljanak. Így ők minden diplomáciai megoldás bevetettek ez ellen. Bár egy nyílt konfliktussal való fenyegetésen a törökök inkább csak nevettek. Náluk ez eléggé mindennapos volt, hogy az osztrákokkal, vagy az oroszokkal háborúzzanak.
A háborút pedig az osztrákok is el akarták kerülni. Mert abban az esetben a magyarok folytathatták volna a Szabadságharcot, immár török segítséggel (bár mint tudjuk, az ilyen behívott segítségek sosem sültek el jól a történelem során).
Igazándiból a diplomaták nem találtak olyan eszközt, amivel komolyabban hatással lehetek volna az oszmánokra. A törökök azért mégiscsak el akarták simítani az ügyet. Ehhez pedig azt a megoldást találták, hogy a magyar katonák áttérnek az Iszlám hitre. Innentől kezdve pedig már kötelezhetőek a kiadatásra. E mellett, ha a Bélák, Györgyök, Ferencek, Istvánok, Józsik stb… egységesen Alik lesznek, akkor soha senki nem fogja az amúgy is kaotikus török adminisztrációban őket megtalálni (e miatt a későbbi történészek is átkozódtak nagyokat).
Tehát a törökök védték és támogatták, hogy a magyarok folytassák a katonai szolgálatot. Sőt! Mindenkit elő is léptettek, és még magas fizetést is kaptak. Így egy katonai pálya igencsak csábító volt.
De. Ismét egy viszont. A Szabadságharcban résztvevők jelentős része nem volt igazi katona. Hanem mindennapi emberek, mint pék, tanár, mérnők, stb… Más az, ha az ember a hazájáért harcol, mintha egy idegen országban egy idegen uralkodóért és egy idegen vallásért.
Míg másik pedig abban bíztak, hogy a Szabadságharc nem bukott el teljesen (ahogy Kossuth sem), és talán külföldi segítséggel tovább lehet folytatni.
Jól látható a bizonytalanság. Amint a magyarok átértek a határon, megálltak. És elkezdtek gondolkodni, hogy merre tovább.
1849-et írunk. Egy nyári este van, de szerencsére nincsenek szúnyogok. Te is átlépted a határt a barátaiddal együtt, és most az Oszmán Birodalomban, egy menekült táborban vagy. Fent részleteztük a körülményeket.
15 Replies to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték”