3 hónap telt el, mire eljutottak Bécs-Újhelyről Wiedergrünenhofferoberschwarzwaldbachdorf falvába. Innen még 8 napot kellett a hegynek felfele mászni, mire végre elértétek az erődöt.
Szó se róla, egészen kellemes hely. Bent csak -8 fok van. Sokkal melegebb, mint odakint. Úgyhogy nem fogtok megfagyni. A lovak sem. Ők egészen kellemes helyen vannak: lenne a 15 fokos völgyben, innen 15 km-e, és legalább 2000 m-el mélyebben.
Hosszú volt az út idáig, mert a hozzád hasonló lázadókra csak nem fog a császár lovakat pazarolni. Örüljél, hogy az étel ingyen van. Örüljél, hogy egyáltalán visszafogadtak.
Ezek azok a mondatok, amikkel naponta ostoroznak titeket.
Persze hivatalosan mind osztrák katonák vagytok. És hivatalosan nincs különbség köztetek. Mind Soldat vagytok. A császár fegyveres ereje. Így hivatalosan nincs is megaláztatás. A dolgok csak úgy véletlenül megtörténnek.
Itt van pl. Jani, aki veled volt a Szabadságharcban. Egyik reggel herr Wind őrmester bejelentette, hogy ő többé nem jelenik meg a reggeli sorakozónál. Mert az este a szél* lefújta a hegyről. Az egésznek természetesen semmi köze ahhoz, hogy a Jani rámutatott arra a tényre, hogy az erődbe mindenki magyar, csak az őrmester és körülötte néhányan az osztrákok. Meg van egy olasz is, de vele senki se tudott még szót érteni. És még ha a puska el is van zárva, akkor is a több ember több, mint a kevesebb.
Pedig milyen igaza volt! Tényleg csak a tisztek az osztrákok. Mindenki más magyar. Kivéve persze azt az olaszt, akit senki se tudja, hogy került ide, de nem is tudjátok megkérdezni tőle. Így viszont megvalósul az egyforma bánásmód. Mindenki szív, és kész.
Kivéve persze a tisztelet, de ez mindig is így volt és lesz a katonaságnál. Végül is ez a lényege az egésznek.
A Jani csak annyiban tévedett (leszámítva, hogy mindig van egy spion), hogy még ha sikerülne is elfoglalni az erődöt, innen hazajutni eléggé nehézkes lenne. Azt se tudjátok, hol vagytok. De a hely nevéből osztrák területre gondoltok. Legalább annyi biztos, hogy keletre kell menni. Talán visszatalálnátok azon az úton, amin érkeztetek. De egy csapat szökött magyar katona egészen biztosan nagy feltűnést okozna…
Az osztrákok nem voltak ostobák, tudták miért küldtek titeket ide, akár hol is van ez az Itt. Annyi biztos, hogy fent vagytok valami hegytetőn.
Itt őrszolgálatot kellene teljesíteni. És fel is küldenek valakit (természetesen egy magyart, de hát más úgy sincs) a toronyba, hogy nézzen körbe, és tartsa rajta a szemét az ellenségen.
Hát… amilyen ítéletidő van odakint, a szemet nem nehéz tartani, mert odafagy a levegőbe. Viszont az ellenségnek a nyomát sem látni. Mondjuk a hóviharban semmit se látni. Ráadásul azt se tudjátok, ki az ellenség, vagy egyáltalán melyik irányba kellene keresni. Herr Wind csak úgy hívja őket, hogy az Ellenség. Tőlük véditek mi a császárt.
Ez a védelem leginkább abból áll, hogy azt az egy darab ágyút hordozzátok körbe a jeges udvaron, amit valami szerencsétlen hozhatott fel egyszer jó régen. Amikor viszont az idő annyira kegyetlen, hogy még ezt se lehet csinálni, akkor pedig a Wiedergrünenhofferoberschwarzwaldbachdorf nevét kell visszafele elmondani. Ez azért elég ritka, mert Herr Wind szerint a -40 fok és a hóvihar nem akadálya az ágyú cipelésének.
Ilyenkor mindig elmondja, hogy milyen puhány alakok vagytok. És ha majd jön az Ellenség, akkor ő egész biztosan nem fog a napsütéses nyárra várni. Az is lehet, hogy most éppen a kapu előtt van!
Hát… ha ott van, akkor biztosan odafagyott. Hacsak nem egy csapat jegesmedvéből áll az Ellenség, akkor egész biztosan ki sem mozdul otthonról. Ha mégis, akkor útközben úgyis megfagy.
Így telnek a napok, a hetek, de még a hónapok is. Míg egyik reggel azt mondja Herr Wind, hogy megtörtént végre, amire ennyit vártatok. Kitört a háború! Most végre bebizonyíthatja mindenki, hogy megérte azt a pénzt és időt, amit a császár rá áldozott!
* Wind – a szél németül.
—
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!
One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 3E (Hazamenő vonal)”