Megérkezett a meleg Törökországba

Törökország keleti részén, Şanlıurfában június 28-án 59 ˚C-ot mutattak a hőmérők.

Igaz, ezt úgy, hogy azokat a bizonyos hőmérőket a napon felejtették (még mindig jobb, mintha a sütőben felejtették volna).

De ezzel így is hivatalos lett: Dög meleg van Törökországban.

És így Isztambulban is.

Nagy szerencsénk van, hogy mindez a Ramadán után történt. Mert így kényelmesen főhetünk a saját levünkben. És ezúttal szó szerint.

Bár az az igazság, hogy Isztambul még egészen hűvösnek számít. Főleg a többi, dél-törökországi városokhoz képest. A hőmérséklet alig valamivel lépi túl a 30 fokot. Azaz kb. olyan, mint mondjuk Budapest.

Csakhogy itt nekünk van még két dolgunk, ami beleszámít a komfort-érzetbe.

Az egyik a tenger, míg a másik a 150 km-nél is nagyobb beton-dzsungel.

A tenger télen fűt, nyáron hűt. Így tanultuk az iskolában. Az a rész viszont kimaradt, hogy mindez milyen páratartalommal jár egyedül.

Napközben még tényleg jó, és kellemes. Főleg ha egy boszporuszi hajó oldalán ülünk (szigorúan az árnyékos oldalán), és a lábunkat felrakjuk a korlátra. És közben teázunk.

Ennél már csak az a jobb, amikor a hajón belül, a légkondicionált részlegben üldögélünk.

Ebből a szempontból kicsit érdekesek a törökök. Télen szeretik a fűtést a maximumra tekerni. És nincs olyan taxi, amiben ne lenne legalább 50 fok, amitől az ember már akkor izzadni kezd, ha csak az autó megállt előtte a piros lámpában. Mindez ugye téli kabátban.
Nyáron viszont ennek pont a fordítottja van: a török légkondi akkor jó, ha pingvinek potyognak belőle.

Ez így összességében azért elég fura: hidegben arra pazaroljuk az energiát, hogy meleg legyen, míg melegben meg arra, hogy hideg legyen. Valaki feltalálhatna már egy amolyan meleg-tárolót, ahova nyáron a felesleges fokokat be lehetne tenni, majd ezeket télen ki lehetne engedni.

De az igazán mókás az, ami este 6-7 után történik. Ilyenkor megy le a nap. És végre lehűl a levegő.

Az a sok pára, ami viszont napközben összegyűlt, ilyenkor kicsapódik. Az csak az egyik része, hogy a szekrényben a csomósodásgótlóval bőségesen ellátott fűszerkeverék is bazalt-keménységű lesz. De mivel a levegő tele van nedvességgel, nem  lehet hova tovább izzadni.

Ilyenkor van az, hogy nincs is nagy különbség, hogy a zuhanyon belül, vagy kívül vagyunk.

Isztambul másik sajátossága, hogy ameddig csak a szem ellát, épületek vannak. Meg azon is túl. És azon is túl. No meg azon is túl. És ha esetleg elmentünk még azon is túl, akkor is még épületeket látunk.

Náluk pedig nem érvényes a télen fűt, nyáron hűt elv. Ezek a beton dögök mindig fűtenek. Mégse lehet belőlük hőerőművet építeni…

És nemcsakhogy hőkatlan keletkezik a házak között, de még a szelet is megfogják. Így az csak a Boszporusz közelében tud érvényesülni. A távolabbi kerületekben pedig olyan forróság lesz, hogy a tojást elég csak kidobni a 8. emeletről. Mire leér, garantáltan megsül.

Persze mi ezt lazán túléljük, hiszen van légkondi (mégha nem is mindig működik, illetve hűtés helyett inkább fűt). De viszont aki ilyenkor a várost járja, mert mondjuk turista… És ugye azt tudjuk, hogy Isztambulban bőségesen találunk hegyeket…

Nekik ajánlatos, hogy a mindenhol kapható vízből vásároljanak, és cipeljenek magukkal.

Szerencsére kisbolt szinte mindenhol van, így a legtöbb esetben elég csak a kicsi, 0,5 l-es palackból vásárolni. De ha amolyan elhagyatottabb helyre megyünk, akkor már bizony érdemes a nagyobb palackokból válogatni. Van 1-6 literesig minden kisboltban. Egyik-másikban 12 literes is…

Másik megoldás, ha az úgynevezett camel bag nevű találmányból veszünk egyet a hátunkra. Ennek jelentése, hogy tevepup. Ez pedig egy speciális hátizsák, amit teletölthetünk vízzel (vagy sörrel). Majd pedig menet közben egy csövön keresztül bármikor/folyamatosan ihatunk belőle.

A kisebbek is már 2 liter körüliek. De ebből is találunk jóval nagyobbakat is.

A példának használt képen látható verzió 2-3 literes. És legalább 3000 darabot kell rendelni belőle. Cserébe roppant olcsó: kb. 2.5 USD!

Ajánlat: Isztambul turistainfó – innivaló