Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Itt a nyár! Hurrá! (igazi bejegyzés augusztus közepére) – mondja a gyerek.

Ööööö…. – mondja az anyuka, apuka. Esetleg elmegy sírni a szekrény mögé.

Oké. Végül is a nyár jó dolog. Otthon van a gyerek, és hát elvan. Jól, úgy magában.

Több tanulmány is kimutatta, hogy az unatkozó gyerek jó dolog. Sokkal jobb, mintha egész nyárra programot szerveznénk neki. Mert így megtanul kicsit felnőtt lenni. Megtanulja kicsit az idejét beosztani. De a legfontosabb, hogy megtanulja feltalálni magát.

Vagyis lényegében ha unatkozni hagyjuk a gyereket, akkor javul a kreativitása, megismeri a világot, stb… Tehát az egész jó!

Legalábbis a tanulmány szerint.

A kommentelők a saját gyerekkori tapasztalataik alapján abban általában egyetértenek, hogy ez tényleg így van: A gyerek feltalálja magát, javul a kreativitás, és jobban megismeri a világot, meg ilyenek.

De vajon erre a világ is fel van készülve? Elfogadja ő, hogy kísérleti egér legyen egy őrül tudóspalánta kezében?? – mutatnak rá a kommentelők, akik közül nem egy ismerkedett meg a helyi tűzoltókkal, rendőrökkel, de legtöbbször a mentősökkel. És persze a szomszédokkal. Bár többük már a korábbi tevékenységük révén is ismert volt a szomszédok között.

Engem csak a nyaralóhelyen ismert a fél kerület. Naponta kaptam 5 ft-ot tőlük, ha reggel 10 előtt csöndben leszek. Abban az évben jó sokat fagyiztam.

Tehát igen. Az unatkozó gyerek sok mindent megismer, megtanul. Ráadásul sokat mozog. Kérdés csak az, hogy kibírja-e ezt a környezet élő és élettelen dolgai (de írhatjuk azt is, hogy éghető, meg nem éghető dolgai).

Bezzeg a régi időkben! Amikor a gyerek egyszerűen csak kiment az erdőbe! Azt ott hangoskodhatott kedvére. Ha jól csinálta, akkor abban a hónapban nem kellett a farkasoktól tartani (ha meg rosszul, akkor nos… a gyerektől nem kellett többet tartani).

Nos. Törökországban az a jó, hogy a kontinens belseje még tele van erővel. Már csak találni kell valakit, aki kiviszi a gyereket oda.

A statisztika szerint a hivatalos 15 milliós isztambuli lakosból kb. 11 millió a közelmúltban érkezett a városba. Mégpedig vidékről, és onnan is leginkább faluról.

Ezen embereknek még többnyire él a rokona valamelyik erdei faluban. De egyre többen vannak, akik 60 éves kor felett, ha megtehetik, visszaköltöznek a természetbe.

Ez a természet azt jelenti, hogy az ajtó mögött tényleg ott az erdő (esetleg a medve is ott alszik a kapuban), de valójában már a XX-XXI. századi technikákkal felszerelve laknak ott az emberek.

Azaz nincs reggel tehénfejés, délelőtt szántás, délután meg kapálgatás. Hanem TV, mobil, és persze autó, amivel be lehet menni a városba. Mert valamit mégiscsak kell enni.

Ehhez érdemes tudni azt, hogy volt egy olyan időszak, amikor a nők nagyon korán (olyan 30-40 éves kor körül) elmehettek nyugdíjba. Ez nem az, amikor a férj jól keres (vagy úgy csinál, mintha jól keresne), és így nő otthon maradhat. Hanem egy dolgozó nőről van szó, aki kapja a nyugdíjat. Persze nyugdíjról beszélünk, ami nem elég arra, hogy új BMW-t vegyünk. De Anatólia belsejében egészen jól meg lehet belőle élni (igazándiból, ha már kimozdulunk Isztambulból az árak mindjárt a felére-negyedére leesnek).

Tehát itt abban a szerencsés helyzetben nőnek fel, hogy hely is van, meg ember is van, akivel ki lehet őket küldeni az erdőbe. Ahol is a következő dolgokkal találkozhat a csemete:

  • Lehet ordítani (no nem mintha Isztambulban bárki bármikor is visszafogná magát… de jobb az akusztika, meg csak jobb, ha senki sem ordít vissza)
  • Lehet ismerkedni a fűvel
  • Lehet ismerkedni a fával
  • Egy jó vastag több száz éves fát nehezebb eltörni, mint anyu kedvenc kínai vázáját
  • Van friss levegő.
  • Vannak állatok. Olyanok is, amelyek erősebbek a gyereknél. Egy tehenet azért elég nehéz elrontani.
  • E mellett a falusi kisállatok is jobban bírják a gyűrődést, mint a városi társaik.
  • Vannak kövek. Amik hát… kövek. Nem sértődnek meg. És nem is beszélnek vissza.
  • Ott a természet, ahol bár lépcső nincs (de még lift se), viszont van szakadék.
  • Kiderül, hogy a tehén nem is lila.
  • Helyi nyelveket lehet tanulni.
  • És még sok minden más vidám dolgot.

Láthatjuk, hogy a falura küldött gyerek igencsak sok minden újdonsággal térhet haza, nemcsak szúnyogcsípéssel. Persze megvan az a veszély is, hogy a tájszólás mellett más helyi sajátosságot is felszed, és közben olyan dolgokat felejt el, mint a kanál is a villa használata. A kést biztosan nem fogja elfelejteni, csak esetleg nem rendeltetésszerűen használja…

De sajnos nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy kiküldje a gyerekét vidékre kulturálódni. Mert esetleg már a tehenek kezdtek el panaszkodni, hogy jaj, már megint itt van a Pistike!!!

Ebben az esetben sem kell elcsüggedni, és bérletet venni a kerületi tűzoltó kapitányságon. Hiszen vannak szervezett gyerekprogramok is.

A legegyszerűbbek a bevásárló központokban találhatóak. Őket általában altölye-nek nevezik, ami műhelyt jelent. Itt a csemete szabadon garázdálkodhat az olyan látványos dolgokkal, mint színes ceruza, filc, festék, agyag, stb… És ha valahol, hát itt nyugodtan lehet kreatívoskodni. Max a végén bocsánatot kérünk a tanárnőtől.. De még mindig nem kell otthon a falat újrafesteni (újraépíteni).

Ezek a programok néhány órások szoktak lenni. De már ez is elég lehet ahhoz, hogy anyu elmenjen cipőt venni, és csak a Twitterből értesüljön arról, hogy a fiacskája miatt le kellett zárni a fél épületet.

Ha viszont komolyabb kikapcsolódásra vágyik a szülő, esetleg dolgozni is akar, akkor arra is van lehetőség. Ezeket úgy hívják, hogy nyári iskola.

A névválasztás furcsa lehet, mert nyár van, és olyankor meg ki akarna tanulni. De a szülő mégiscsak úgy érezheti ettől, hogy a csemete valami tudást is összeszed, nemcsak a koszt, vagy esetleg egy új barátnőt. Másrészt meg a gyereket is sakkban lehet tartani, hogy ez is iskola, tessék csak odafigyelni a tanárnőre, különben jön az irgumburgum!

Kívülről egyébként tényleg úgy néz ki, mint egy rendes iskola. Sokszor az iskola épületében tartják. Reggel ugyan úgy összeszedik a kisebbeket-nagyobbakat, mint a rendes iskola időszakban. Este meg vissza is hozzák őket. Napközben pedig iskolaszerű programok vannak.

De csak szerű. Mert sokkal inkább sportos, meg lazább programok vannak. Mint pl. kosárlabda, úszás, foci, számítógépezés, meg azért angol. Mert az jól hangzik.

Sajnos ez is, mint nagyon sok minden átment az üzleti kategóriába. Természetesen nincsen ingyen, nem ritkán eléggé drága is. Ami viszont azt jelenti, hogy sok pénzt lehet vele keresni. Az olyasmit pedig nagyon szeretik a törökök. De leginkább úgy, hogyha ebbe minél kevesebb energiát (és pénzt) kell befektetni.

Ennek pedig az az eredménye, hogy rengeteg ilyen nyári iskola van. És egyik másolja a másikat sokszor úgy, hogy a rendszert nemhogy nem értik, de nem is akarják érteni. A lényeg pedig az elégedett ügyfél, aki nem más, mint a szülő. Ő pedig mikor boldog? Ha a gyerek nincs otthon napközben, és még ki is derül, hogy jól is érezte magát.

Itt pedig komoly ellentét van abban, hogy mit szeretne a gyerek, és mit a szülő. A tudatos szülő azt szeretné, ha a csemetéje nemcsak az időt ütné el, hanem okosodna is. A gyerek viszont ha szabadon játszhat. Ezért sok iskolában azt csinálják, hogy a gyereket egyszerűen szabadon engedik az iskola épületében (földrengésbiztos épület, Richter 7-ig, tehát a gyerek ebben sok kárt nem fog tenni), esetleg felkapcsolnak a TV-n egy gyerekcsatornát. A feladatokat pedig kitöltik a tanárok. A szülő pedig ha nem tud angolul (ilyen pedig sok van), sose fogja megtudni, hogy a gyereke semmi angolt nem tanult a nyári iskolában. Esetleg oroszul tanult meg, mert ennyire figyeltek oda, hogy milyen tanárt vesznek fel.

De lehetett hallani olyanról is, hogy az iskolába egy utcán sétáló afroamerikai turista csapatot sikerült beszervezni. Akik bár angolul beszéltek, de nem éppen úgy, ahogy azt Shakespeare tette anno. Nagyon is mindennapi szavakat tanultak meg.

Szerencsére viszont elég sok az a tudatos szülő, akit tényleg érdekel, hogy mi lesz a gyerekével, mire szeptemberre hazakerül. Így bőségesen vannak jó nyári iskolák, és táborok is. Sőt! Mivel itt is verseny van, nagyon izgalmas helyeket is lehet találni. Ilyen pl. a matek falu, vagy az űrtábor.

Tehát kicsit ez is olyan, mint az internet. Hatalmas szemétkupac, amiben nagyon érdekes és hasznos dolgokat lehet találni. Csak ellentétben az internettel, ahol inkább olyan veszély leselkedik ránk, hogy rendelünk a 8 m-es felfújható iPhone-t, a tábor végén a gyerek esetleg sátánista vagy orosz ügynök is lehet. Nagyon-nagyon alapos utánjárás szükséges, és nem nagyon lehet kísérletezni..

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)
Nyári szünet, 10.0 out of 10 based on 2 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


113
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    yarιn
    “tomorrow”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek