Anatóliai és az írás

Ez a blog nem jöhetett volna létre az írás és az internet nélkül. Ma már nehezen tudnánk az életünket e kettő nélkül elképzelni.
De ez nem volt mindig így! Az emberek évezredekig nagyon jól megvoltak anélkül, hogy bármit is le akartak volna írni.

Végül is minek azt leírni, hogy „Vigyázz! A tigris harap!” Akik tigrisek között élnek, ezt tudják. Aki pedig most lát először tigrist… hát az is hamar megtanulja.

De aztán eljött az idő, amikor mégis szükség volt az írásra. Amikor az emberek le akarták írni, hogy hány darab kecske ment fel a hegyre, és miért nem jött le annyi. Vagy, hány darab alma termett az időn, és abból mennyi az, ami kicsi, de mégis sok, és a zsebünkben van.
És ott voltak a távoli királyok, akiknek valahogy a tudomására kellett hozni, hogy menjenek minél messzebbre, és vigyék magukkal a szedett-vetett hadseregüket is.

H.G. Wells szerint az írás megadta azt a képességet, hogy rögzítsenek szerződéseket, törvényeket, parancsokat, és lehetővé tette az állam növelését a városállam méretén túl. Lehetővé tette a folytonos történelmi tudat fenntartását. A pap vagy a király pecséttel ellátott parancsai kikerülhettek látóköréből, hallótávolságából, és túlélhették őt

A világon az írás nem egy helyen, és nem hirtelen keletkezett. hanem fokozatosan jött létre. 4 olyan hely van, ahol végül az írás kialakult: Mezopotániában i.e. 3400 körül, Egyiptomban i.e. 3250 körül, Kínában i.e. 1200 körül, és Közép-Amerikában i.e. 1200 körül.
Ezek közül a kínai és a közép-amerikai biztosan nem volt kapcsolatban más írástudó kultúrával. De az még ma is vita tárgya, hogy vajon az egyiptomiak és a mezopotániak milyen hatással voltak egymásra. Külön-külön találták ki az írást, együtt, vagy valaki ötletet adott a másiknak.

Kezdetben az írás nem volt egyszerű. Miután pedig i.e. 3000-körül az egyiptomiak felfedezték a papiruszt, kezdett igazán bonyolult lenni. A papirusz ugyanis nagyon jó arra, hogy rettentő komplex ábrákat készítsenek. Ezek lettek a hieroglifák, a szent vésetek.
Az egyiptomi írnokok művelt elitet képeztek. Akárki nem tanulhatott meg írni, csak a megfelelő társadalmi háttérrel rendelkezők kaphatták ezt a kiváltságok. Maguk az írnokok pedig direkt tovább bonyolították a képjeleket, hogy még nehezebben lehessen közéjük bekerülni.
Idővel ők is rájöttek, hogy nem jó az, ha egy süti recept, vagy egy hűtőre ragasztott üzenet elkészítése órákig tart. Ezért idővel kialakult egy egyszerűbb változat, amit már a papok használtak. Ezzel már sokkal gyorsabban lehetett írni Ez lett a hieratikus írás.
Ahogy pedig az írásra egyre nagyobb szükség lett, főleg a hivatalokban, úgy fejlődött ki a népi írás, azaz a démotikus írás. Ez már-már olyan volt, mint a mai kézírás.
(főleg ha az én kézírásomat nézzük, ami pont ugyan ennyire kibogózhatattlan macskakaparásnak néz ki).

Mindeközben Mezopotámiát a folyók bőséges agyaggal látták el. Az agyagba nem lehet olyan kacskaringós jeleket készíteni, mint amilyet az egyiptomiak a papiruszra tettek. Helyette háromszög alakú bottal vagy náddal nyomkodták. Ezzel a módszerrel több, mint 2000 szimbólumot hoztak létre, de az rövid úton 700-ra csökkent.
Ebbe az agyagba gyorsan lehetett írni, majd a megszáradt (esett kiégetett) agyagot nagy távolságokra el lehetett szállítani. Így terjesztve a birodalom határait.

Jó kérdés, hogy melyiket volt egyszerűbb szállítani? A könnyű papiruszt, amit víztől és tűztől is óvni kellett. Vagy pedig az nehéz agyagtáblákat, amelyek bár sok mindent kibírtak, de ha híradós felborult a szerék, akkor bizony összetörtek a hírek…

Ez a két technika találkozott Anatóliában. Itt a Hettita Birodalom az asszír kereskedők lévén az ő ékírásukat használta. Az pedig az akkád nyelvet használja, amelyik az afroázsiai nyelvcsalád sémi ága. Ellentétben a hettiták indoeurópaiak. Így ez az írás nem igazán felet meg az ő nyelvükre, ami a neszai és mellette a a palai és arzavai volt.
Anatóliában mégis inkább a szintén idoeurópai luvi nyelv terjedt el leginkább. Ők saját hieroglifákat fejlesztettek ki.

A luvi nyelv nagyon sikeres lett Anatóliában. Amolyan mindenki által ismert központi nyelvvé nőtte ki magát. Ez lett a diplomácia nyelve is. Az üzeneteket, törvényeket erre a nyelvre fordították le, majd mindenki visszafordította a sajátjára. Még Trójában is találtak luvi pecséteket.

Eközben az asszírokat egyre jobban elárasztották az arámiak. Ők is az asszírhoz hasonló afroázsiai sémi nyelvet beszélték. Mivel az egész közel-keletet ellepték, hamarosan az arámi lett az általános nyelv. Ez lett a későbbi Perzsa Birodalom diplomáciai nyelve is. Olyan sikeres lett, hogy miután Nagy Sándor meghódította a perzsákat, inkább megtartották az arámi nyelvet közvetítőnek.

Ebben a nagy nyelv-, és írás keveredésben, nagyjából pont a központjában a Sínai-félszigeten volt az Ugariti Királyság. Ők is a sémi egyik ágát beszélték, de valamiért megunták, hogy túl sok betűből használnak. Ezért az ékírás alapján kifejlesztették azt az ábécét, amit ma is használunk.
Ez az, amit átvettek a főniaciniak is, akik elterjesztették az akkor ismert világon. Ebből alakult ki a héber és az arab írás is.

Anatóliában a Hettita Birodalom bukásával a tudás is feledésbe merült. Mire újra visszatért az írott történelem, addigra a görögök és a perzsák már kialakították a saját írásukat. Így Kis-Ázsiában az ő két írásformájuk lett a meghatározó. Függetlenül attól, hogy ki milyen nyelven is beszélt valójában. De összességében Anatólia nyelve és írásmódja végül a görög lett.

Mikor megérkeztek a rómaiak, ők bevezették a hivatalos latin nyelvet és írásmódot. De ez továbbra is a hivatalos volt. Ettől függetlenül a különböző népek maguk között továbbra is használhatták a saját nyelvüket és írásmódjukat, amennyiben tudtak írni és olvasni.
Egyiptomban pl. az ellenállás jeleként csak azért sem latinul írtak, hanem egyiptomiul. Persze nem a klasszikus szépen díszített hieroglifákkal, mert akkor mire leírják az titkos találkozó napját, addigra a rómaiak maguktól is hazamentek.

A Római Birodalom területén bár a latin volt a hivatalos nyelv, mégis Anatóliában inkább görög volt az elterjedt. Sokszor ezt a területet egyszerűen csak görögnek (Ἕλλην) hívták.
Majd a nyugati oldal bukása után ez a görögösödés egyre erősödött. Egészen addig, mígnem Hérakleiosz bizánci császár 610-ben hivatalosan is a görögök választotta a birodalom nyelvének.

Kevesebb, mint 100 év alatt a Bizánci Birodalom Anatólia és a Balkáni területek kivételével szinte minden tartományát elveszti. Így alig marad olyan rész, ahol nem görögül beszélnének, de azok a részek is hamarosan a birodalmon kívül lesznek.

Anatólia keleti, délkeleti részén, ahol az örmények laktak, ott az örmény nyelvet is írást is használták. Ezt Szent Meszrop Mastoc alakította ki i. sz. 405-ben. Az abc hasonlít a görögre, de a betűk formája ennél görbébb, ami perzsa hatásokra utalhat.

A 11. században Anatóliában megjelentek a Szeldzsukok. Egy jó nagy lendülettel nemcsak hogy bekukkantottak a Bizánci Birodalomba, de egészen a Boszporuszig elfoglaltak mindent.
Érdekes módon a szeldzsukok mindig azt a kultúrát követték, ahol megtelepedtek (elfoglaltak). Így amikor a fővárosuk Neisápur lett (ma Irán), az akkori perzsa kultúrát vették át teljes egészében. Ezt pedig az araboktól foglalták el. Így vették fel a szeldzsukok az iszlámot is, és vették át az arab írást is.
Ugyan így – talán ha korábban találkoznak a bizánciakkal – felvehették volna a kereszténységet az görög írással és kultúrával, amivel sok minden talán másképpen alakult volna.

Az oszmánok folytatták a szeldzsukok hagyományait: folytatták a hódításokat, hivatalos nyelv és írás az arab volt, a vallás pedig az Iszlám.
Pedig az oszmán központ sokkal közelebb volt Konstantinápolyhoz, és erősen a befolyása alatt állt. A törökök többször is közel álltak ahhoz, hogy bizáncosodjanak.
1402-ben a mongol Timur Lenk az ankarai csatában legyőzte és fogságba ejtette Bajazid oszmán szultánt. Ennek eredményeképpen a törökök között polgárháború tört ki. I. Mehmet került ki győztesként, aki minden görög-bizánci szokást török-perzsára cserélt. Elsőként az arisztokrata családokat.

Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az egész Anatólia török kézre került. Ezzel megszűnt a bizánci befolyás és a hivatalos nyelv is végleg az oszmán-török lett. De e mellett a görögök, örmények és zsidók is megtarthatták a saját nyelvüket és írásukat is.
A korai szultánok görögül is tudtak. Szulejmán szultán 6 nyelven tudott beszélni. Ezek a török, arab, csagatáj, perzsa és szerb. A görög már nincs közte.

A hivatalos oszmán nyelv idővel egyre több arab és perzsa szót vett át. 1932-re a nyelv szókincsének 60-65% jövevényszavakból állt.
De mindez idegen volt a török a nyelvben. Az írás egyre távolabb került a beszélt nyelvtől.
A szóvirágiról híres oszmán nyelv a végén már annyira bonyolult volt, hogy már csak az arisztokrácia legfelsőbb köre használta.
A XIX. századra egyre nagyobb volt az igény egy nyelvújításra. De az akkori Oszmán Birodalomnak volt bőven más baja is, így erre már nem maradt ereje.

A Török Függetlenségi Háború után az Oszmán Birodalomból Török Köztársaság lett. Új eszmények, új irányvonalak jelentek meg. Ezek közül az egyik, hogy az oszmán múltól elszakadnak, és saját, immár török alapú nemzetet csinálnak. Ennek része, hogy minden (de tényleg minden) jövevényszót kidobnak a nyelvből, és csak azokat tartják meg, ami 100%-ban török.
És mellékesen az arab írás helyett – ami amúgy sem alkalmas a török szavak leírására – a latin abc-t használják, kis kiegészítéssel. Alapelv: amit mondanak, azt le is írják – ami pedig le van írva, azt úgy is mondják.

A gond ott kezdődött, hogy az ősi török nyelv addig jó volt, amíg mondjuk a földművelésre, állattenyésztésre kellett szavakat keresni. Ezek a dolgok már több ezer éve az emberrel vannak. Így újra előkerültek azok a szavak, mint balta, sapka, kecske, tarló, stb… De pl. a traktorral már nem lehetett mit kezdeni.

No de sebaj, majd kitalálunk új szavakat! Csak nem lehet az olyan nehéz! – gondolták akkoriban… De aztán teltek-múltak az évek a Köztársaság kikiáltása óta, de a traktorra még mindig nem tudtak másként kiáltani, minthogy traktor.
Ekkor jött az ötlet, hogy kérdezzék meg a népet! Hátha van az olyan kreatív, hogy fog erre is valamit kitalálni. De nagyon megdöbbentek, hogy nép mennyire is kreatív valójában!

Sajnos a törökök legmeredekebb ötleteiről nem sikerült találni semmit, így a hasonló magyar ötletekkel próbálom szemléltetni, milyen is lehetett:

• Foltos nyakorján: Ez egy állat, aminek legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy foltjai vannak, meg hosszú nyaka. Ki lehet az? Persze, hogy a zsiráf!
• Megkönnyebbülészeti körbeguggolda: Guggolunk is, kör alakú is, és még meg is könnyebülünk felette. Ez nem más, mint a WC! Azért gondoljunk bele, milyen is lehetne, ha éppen nagyon kell menni, és ezt a helyiséget kérdezgetjük mindenkitől, hogy jól található.
• De elmaradt az is, hogy az oxigénből éleny legyen, a brómból büzeny, a nitrogén pedig légeny. A kémiai elemek nagy részre megtartotta a nemzetközi nevét (szerintem mind lehetne nemzetközi, pl. a szén is lehetne karbon). De az anód-katód helyett a bemenyeny és kimenegy sokaknak segítene a dolog megértésében.

Annyit viszont sikerült kideríteni, hogy maga Atatürk is komolyan foglalkozott a problémával. Egy egész geometriai könyvet írt, amiben már az új kifejezések szerepeltek.

Végül a nyelvújító bizottság odáig jutott, hogy jobb lesz a inkább a török nyelv definícióját kitolni. Mégpedig valami olyasmi formába, hogy minden nyelv közös őstől származik, így nem török nyelv- legyen az bármilyen idegen is – valahol mégiscsak rokona a töröknek.
Így végre nem kellett pironkodni azért, mert a traktor traktor maradt (törökül: traktör), és át lehetett venni más szavakat más nyelvből.
Azért így is egy 2007-es grafikon szerint a török nyelv 69,689%-a török szavakból áll. A legtöbb idegen szó az arabból, és a franciából származik. De találunk görög, spanyol, orosz és örmény szavakat is.
Érdekes, hogy viszont pont az olyan szavak, mint a macska, ami ó-törökül is macska, mégis kimaradt. Helyette az arab kedi szó került be a nyelvbe. További lista a lecserélt szavakról az angol Wikipédiában.

A dolog végül sikerült! 1928. november 28-án hivatalosan is a latin abc lett a török nyelv írásmódja. A törökök pedig megtanultak írni-olvasni. Atatürk maga is járta az országot, hogy segítsen az új írás elsajátításában.
Ennek eredményét leginkább ma láthatjuk, amikor a szociális médiát elárasztja a török tartalom. Egyes felmérések szerint a törökök azok, akik az egyik legtöbbet cseverésznek a neten.

Oly sok évezred után, oly sok nyelv és írás után végre sikerült egy olyan találni, amit mindenki tud használni.

Atatürk november 24-re rakta a Tanárok Napját, hogy a törökök emlékezzenek az új nyelvükre, és arra, hogy az új generációt a tanárok alakítják. Atatürk maga is a török nép tanára lett.