Immár az Oszmán Birodalom katonája vagy.
Megtörtént az eskü. Meg volt Ahun Akmur is, vagy valami hasonló. Te Bem Apó csapatába kerültél.
Megtörténik a tábor bontása is. Bár amilyen állapotban voltak a sátrak, ez nem tartott túl sokáig. Elég volt megvárni az első nagyobb szélrohamot.
Az oszmán hadseregbe belépett magyar katonák száma 1650. Nagyon sokan vannak, akik az osztrák követtel visszamennek Magyarországra. E mellett ott vannak azok, akik Kossuth-al tartanak. Ők Sumenbe mennek. Egy kisebb csapat pedig Isztambulba indul. Ők az úgynevezett szabadok. Vagy akik szerencsét próbálnak. Ők megpróbálnak valahogy megélni abban a városban. Talán még találkozol valamelyikükkel.
És vannak kb. 400-an, akik nem élték túl a táborozást.
Nemcsak a magyarok mennek el, hanem az olaszok is. Ők nyugat fele indulnak. Úgy hírlik, hogy a Dardanelláknál lesznek, közel az olasz határhoz. Ekkor ugyanis Itália északi részén is az Osztrák Monarchia uralkodott.
A lengyelek viszont megkérik, hogy távozzanak, mert az osztrákokkal kötött megállapodás értelmében ők nem maradhatnak az Oszmán Birodalomban. Bem Apó ékes magyar káromkodással bizonygatja a magyar állampolgárságát. A török vezérek mutatják is nekik az utat Isztambul felé. Ezt látva az osztrák követ hevesen tiltakozik, hogy nem arra van a kijárat. Mire a törökök megnyugtatják, hogy ez egy rövidebb út. Te majd évek múlva még találkozol velük. Könnyű lesz őket felismerni, mert mindet Alinak hívják.
Így tehát a tábor kiürül, mindenki elindul ki-ki a saját útján. Egy nagy korszak záródik le ezzel. A legtöbbjüket soha többé nem látod.
A te csoportod is Isztambul felé megy, hiszen ez a birodalom központja. És már az első kilométerek kiderül, hogy valahol nagyon elszámolták a magyar katonák létszámát. Nem 1650-en vagytok, hanem csak 238-an. Ebből pedig 180 Ali lett. Veled együtt.
De semmi gond. Abban a néhány napban, míg a szultán palotájához értek, gyakoroljátok az új neveket. Hajnali 3-kor valaki elkiáltja magát, hogy Ali! Ki az ágyból! Mire 200 ember terem ott hirtelen. És mind felfegyverkezve: rudakkal, fapapucsokkal, szúró-vágó dolgokkal. Hiába, a magyarok még ilyen messze az ellenségtől és éberek! Nem lehet őket ám meglepni!
Amikor megérkeztek a fényességes szultán Boszporusz-parti fényességes városába, keresnek nektek egy olyan városrészt, ahol éppen nem tombolnak hétvégi tüzek. Természetesen a szultánhoz nem fognak titeket bevinni. Oda csak Bem Apó, és néhány másik nagyon magas rangú tiszt kerülhet. Így ti addig a várossal és a török szokásokkal ismerkedtek.
Hamar beletanultok, hogy itt a dolgokat nem szokták elsietni. Sőt! Ha kényes kérdésről van szó, akkor inkább leülnek kávézni, és megvárják, míg a dolgok maguktól megoldódnak. Néha esetleg imádkoznak, hogy azok a dolgok tényleg maguktól oldódjanak meg. Vagy legalább valaki más oldja meg. Lehetőleg olyas valaki, aki természetfeletti hatalommal rendelkezik. Mert hát itt a földön élők hiába kávézgatnak napestig, nem tudják a dolgokat maguktól megoldani.
Néhány nap múlva összehívnak titeket. Elmondják, miként osztottak titeket csapatokba.
- 21 katona itt marad Isztambulba.
- 27-en a legjobban közül Bem Apóval tartanak, és mennek keletre. A szultán szerint ez egy jó hely, ahol jókat lehet ágyúzni. Meg a klíma is kiváló.
- A többiek pedig Ömer Pasa alá kerül. Ő is magyar, de ezt ti még nem tudjátok.
E mellett elmondják, hogy a katonai szolgálatot 1 hónap után le lehet tenni. De a fizetést továbbra is megkapja. Aki viszont katona marad, azt automatikusan előléptetik. Vele együtt a fizetése is növekedni fog.
És még mondanak más dolgokat is. De mivel véletlenül átváltanak törökre, nem érti senki.
A végén szólítanak téged. Bár nem biztos, hogy téged. Azt mondták, hogy Ali jelentkezzen. Így te jelentkezel is. 190 társaddal együtt. Majd 10 embernek eszébe jut, hogy ők mégsem Alik, így maradtok 180-an.
Azt mondják, hogy te, azaz Ali, Bem Apóval fog menni keletre. Valahogy viszont el kell dönteni, hogy melyik 27 legyen az. Elsőnek a ruha színe alapján próbálnak választani, majd a csizma alakja szerint. De a katonai uniformis itt nincsenek különbségek. Utána inkább a bajusz méret alapján próbálnak választani, de itt is mindenkinek jó hosszú pöndörös bajsza van.
Ezek után akkor inkább kipróbálják veletek a célzást. Ha már úgyis katonák vagytok. Kaptok puskát, vele lehet célba lövöldözni. Bár úgy konkrét cél nincs, hanem csak úgy találomra, valahova lehet lőni. Nemsokára az utca túlsó végén levő kávéházban lesz egy kisebb riadalom. Téged viszont megdicsérnek, amiért sikerült a pöttyös bögrén a pöttyöt eltalálnod. Így te is bekerülsz Bem mellé a csapatban.
Ezek után kimentek a pályaudvarra, hogy vonattal menjetek tovább. Miután jó 4 órát vártok, a vezető tisztnek eszébe jut, hogy a vonatot még nem építették meg. Csak leraktak ide néhány száz méternyi sínt, hogy mindenki lássa. De valójában a kanyar után csak az üres mező van. Úgyhogy lementek a talpfákra, majd vezényszóra elkezdtek zakatolni, és így kisétáltok Isztambulból.
Hetek, hónapok múlva értek Aleppóba. Nem sietitek el, hanem kényelmesen jártok kávéházról kávéházra. Ahol pedig nincsen kávéház, mert mondjuk kint vagytok a pusztába, ott építetek egyet. Így végül az a csoda, hogy még a századforduló előtt megérkeztek. Útközben néhány tíz magyar katona csatlakozik hozzátok. De hogy ők honnan kerültek elő, azt senki se tudja. Be is mutatkozik mindegyik illedelmesen:
– Helló! Az új nevem Ali!
– Helló! Az enyém is!
Lassan valamit azért ki kellene találni, mielőtt az ország keleti részét ellepik az Alik. Az egész csapatból egyedül Bem Apónak van más neve. Ő Murat. De így legalább a törökök tudják, ki a főnök.
Tehát itt vagytok Aleppóban. Hát… a hely nem olyan, mint vártad. De meg kell hagyni, a klíma tényleg jó. Tél van, és mégis mindenki egy szál rövid ruhában van! Bár nyáron ebből még lehetnek gondok. És végül is a város sem rossz. Jó régi, meg kell hagyni. De megvan a hangulata.
Az egyetlen gond, hogy szépen bepakoltak titeket a katonai erődbe, és nem lehet kimenni! Ezt nem engedik meg a törökök valami miatt.
Így telnek-múlnak a napok, majd a hetek. De még a hónapok is. Továbbra sem engedik meg a kijárást. Pedig próbáltatok beszélni a törökökkel. Egyet még a toronyról is ledobtatok – persze csak játékból – volt is nagy nevetés! -, de semmi.
Végül aztán Bem, aliasz Murat veszi a kezébe a dolgokat. Így egy levelet a szultánnak. Azt mondják, hogy jó haverok lettek a szultánnal. Főleg, miután megmutatta, miként lehet a könyvekbe titkos rekeszt kialakítani, ahova belefér a pálinka. Így remélitek, valami eredménye tényleg lesz az ügynek. Mert különben nem sok értelme volt idáig elkávézgatni.
Persze a törökök próbálják a levelet elolvasni, de Bem Apó cseles volt, mert magyarul írta. Nem véletlen, hogy ott maradt néhány magyar tiszt! Ez lesz a ti titkos írásotok!
Meg Bem küldött mellé egy könyvet is. Te is ott voltál, amikor csomagolta. Az volt a címe, hogy a Természet Enciklopédiája. Kérdezted is, hogy a szultán ennyire kíváncsi természetű? Mire válaszként rád kacsintott, és mondta hogy az a fontos, hogy vastag legyen. Aztán megmutatta, hogy valami lötyög benne.
Hát igen… Bem Apó már a Téli Hadjárat alatt megmutatta, hogy ő még puskaporból is tud pálinkát főzni!
Így ebben reménykedtek. De tényleg nagyon reménykedtek. Mert így mennyivel jobb hely ez, mint egy osztrák börtön? Még úgy is, hogy korlátlan a kávéfogyasztási lehetőség? Nemsokára jön a nyár, és egészen biztosan meg fogtok bolondulni a hőségtől.
Mindig csak a várakozás…várakozás…várakozás…
A történet közepébe csöppentél? Itt kezdődik, ez a szerepjáték első oldala!
One Reply to “1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 3AA (Oszmán katona vonal, Bem)”