1848-as magyarok Törökországban – Szerepjáték – 5CB (Letelepedős vonal, iskolázott)

Négyen vagytok itt, Isztambulban. Miközben a nagyvilágban éppen felfordulás készülődik. Vajon érdemes lenne beszállni?

Elmúlik a Karácsony, és elkezdődik az új év is. Ti pedig dolgoztok tovább, és élitek az életeket. Bár a mi célból? kérdésre nem tudnál válaszolni. De azzal nyugtatod magadat, hogy ezzel a kérdéssel már komoly filozófusok is megküzdöttek már, mind eredménytelenül…

Közben viszont egyre érkeznek a hírek, hogy az otthoniak továbbra is reménykednek egy Törökország felől érkező felszabadító seregben. Hát igen.. ez jó lenne. De aki erre alkalmas, az naponta leginkább zsákokat pakol fel és le a hajókra. Aki viszont igazán tesz is valamit az ügy érdekébe, az most vagy Angliában, vagy Amerikában van.

Talán valamiben ti is tudnátok segíteni…csakhogy úgy szét vagytok szóródva, mint egy vödörnyi borsó a hátsó kertben (hmmm… ezen a hasonlaton még dolgoznod kell). De talán mégiscsak lehetne tenni valamit… gondolkozol..

Szerencsére sikerült olyan állást találnod, amiből elegendő bevételed származik egy kényelmes életre. És még marad elég, amit félre tudsz tenni. Elnézve a társaidat, akik egész nap fizikai munkát végeznek egy jóval alacsonyabb fizetésért, úgy érzed, hogy te vagy az egyetlen Isztambulban, aki megteheti a szükséges lépést.

Elhatározod, hogy összeszeded az itteni magyarokat. Indítasz egy magyar klubbot. Vagy magyar szövetséget. Vagy magyar egyletet…. a nevekben nem vagy jó, de nem is ez a lényeg.

Ehhez persze kell egy klubhelyiség. Valami, ami nem drága, de azért mégse egy földalatti luk legyen. Aztán a többit majd kitaláljátok együtt.

Így felkerekedsz, és a szabadidődben a várost járod, hogy találj egy megfelelő helyet. Néhány hét múlva már egy közvetítőt is találsz, aki szívest, örömest és persze pénzért segít a keresésben.

Már mindjárt az első nap(!) talál is egy tökéletes épületet. Azért te se most érkeztél Isztambulba, és Demir bey mellett megtanultad már, hogy az ilyen dolgok mit is jelentek. Így arra számítasz, hogy egy istálló lesz…jó esetben…

Pedig nem! Egy takaros kis palotához vezet el téged a közvetítő. Mármint bizonyára takaros volt…olyan… 400-600 évvel ezelőtt. Mostanra inkább tűnik egy halom romnak. Éppen csak összetartja valami…

– Már csak az hiányzik, hogy kidőljön az egyik fal! – mondod ki hangosan a gondolatodat. És láss csodát! Ebben a pillanatban tényleg kidől az egyik fal! Szerencsére nem az, amelyik előtt előtt álltok.

Hmmmm! – Már csak az hiányzik, hogy legyen egy zsák aranyam! – mondod jó hangosan, és jól érthetően. De úgy tűnik, minden csak csak egyszer működik… Pedig legalább 20 percet ott várakozol, hátha…

De legalább megpróbáltad…

A közvetítőd, akit meglepő módon Alinak hívnak, ténylegesen látja, hogy hát ez az épület nem fog megfelelni a célnak. Sőt! Semmilyen célnak. Még tüzelőnek sem jó, mert ebben még éghető anyag sincs.

Úgyhogy legközelebb (már mindjárt másnap) egy másik helyre vezet téged. Mégpedig egy csodás Boszporusz-parti palotához. Na de méghozzá micsoda palotához! Ez aztán a látvány! Kristály, velencei tükör, mindenhol arany! És 14 bálterem található benne. Ebből te 12-t fedezel fel, mire Ali elmondja, hogy a hiányzó 2 is megtalálható. Csak hát, mint ahogy a nevébe benne van, meg kell még találni.

Végül is, a 12 darab is elég lesz. Nem a őfényességét akarjátok vendégül látni (bár ha néha ő is átruccanna, nem volna rossz). Úgyhogy megkérdezed az árát Alitól. Ő elmondja, te pedig gyors fejszámolást végzel. Olyan 480 évig kellene még dolgoznod, hogy ki tud fizetni. És közben néhány dologról is le kellene mondanod. Mint pl. az evésről….

De van egy másik probléma is. Ahogy a szobákat járjátok, egyszer csak egy mérges hangra lesztek figyelmesek. Valaki erősen követelőzik, hogy mondjátok meg, mit kerestek itt. Amikor pedig elmondod, hogy a palotát szeretnéd megvenni, akkor igencsak dühbe gurul. Hangos kiabálások közepette elmondja, hogy ő ennek az épületnek a gazdája, és ő nem más, mint a szultán fő-fő-fő tanácsadója. És ő egész biztosan nem akarja a palotáját eladni. Úgyhogy jó lenne, ha még azelőtt eltakarodnátok, mielőtt bedobat titeket a Boszporuszba. Így aztán menekülőre fogjátok.

Annál is inkább, mert talál egy vasvillát, és azzal biztat titeket. De a fene tart vasvillát a lakásában??

Ahogy így nagy iramban mentek kifelé, észreveszed, hogy a kertben 3 magyar gyakorolja az anyanyelvet, miközben a negyedik társukat egy pálmafára próbálják felhajtani. Nagy csodálkozásodban mindjárt meg is feledkezel a mögötted loholó házigazdáról. De szerencsére ő az utóbbi időszakban az evést többre tartotta, mint a testmozgást, így legalább 40 perced van, mire leküzdi a köztetek lévő 20 m-es távot. Addig kényelmesen tudsz az újonnan talált magyarokkal cseverészni.

Persze azért nem annyira kényelmesen, hogy bársonyfotel, kávé meg vízipipa. Nekik is dolgozniuk kell, meg előbb-utóbb a házigazda is megérkezik. De annyit azért sikerül megbeszélnetek, hogy munka után a sarki kávézóban találkoztok.

Úgyhogy te ide költözöl be estik. Ali pedig… hát… nem sokon múlott, hogy nem fogadtad meg a házigazda tanácsát, és dobtad be a Boszporuszba…

Naplemente közelében meg is jelenik a 4 magyar. Amikor a felszolgáló meglátja őket, akkor gyorsan hátrébb húzódik. Onnantól kezdve a kávét csak egy hosszú rúdon keresztül dugja oda a vendégeknek.

Természetesen mindannyian ott voltatok a magyar határnál, így mint régi ismerősök üdvözlitek egymást. Majd elmondjátok, kivel mi történt. Ők sokfelé próbálkoztak, és nem is együtt kezdték. De végül ide lyukadtak ki, kertészek lettek. Van még egy ötödik tagjuk, aki szerencsés lett, ő kocsis. Már a háborúban is nagyon értett a lovakhoz. Persze Isztambult nem ismeri, és mindig eltéved, de ez valahogy nem tűnik fel az utasoknak.

Te is elmondod, hogy négyen vagytok. Így már kilenc magyart sikerült összehozni. Elmondod a tervedet is, hogy szeretnél egy magyar klubbot indítani, csak éppen egy jó helyszín kellene találni hozzá…

Szerencsére ők tudnak egy épületet Beyoğlu kerületben. A közelében van egy kórház is, amelyben ráadásul néhány magyar dolgozik.

Persze az épületet helyre kell még pofozni. De szerintük ezen nem érdemes túl sokat dolgozni, mert a mulatozó közönség úgyis hamar lehasználja. És ezzel jelentőségteljesen a pincérre néznek, aki erre ijedten hátrébb ugrik.

Másnap együtt megnézitek a házat. És tényleg nem rossz, és tényleg kell vele foglalkozni. De nem tűnik vészesnek. És talán találtok is olyan magyart, aki a háború előtt építész volt.

Ezt az embert is sikerül megtalálnod. Pontosabban a régi társaid akadtak össze vele a kikötőben. Neki még nem sikerült munkát találnia, így nagyon örül a feladatnak. Mint majd később kiderül igencsak el lesz látva munkával, hogy minden egyes magyar találkozó után helyre pofozza a klubbot…

Minden nagyon jól halad. Olyannyira, hogy május 15-én meg is tudjátok tartani az első hivatalos napot. Ráadásul nemcsak ti tízen vesztek rajta részt. Valahogy gyorsan híre ment, hogy a magyaroknak egy gyülekezőhelye készül. Így már a megnyitón több, mint százan vagytok!

Szerencsére az önkéntes adakozás is megindul, így nem fogsz elszegényedni. Hamar megérti mindenki, hogyha jól akarja érezni magát, akkor az a legjobb, ha mindenki hozza is magával a szórakoztató eszközöket. Kivéve a baltát, mert az szigorúan ki van tiltva.

Így pedig hozták is a magyarok az italokat, ételeket, de még a zenét is! Sőt! Valaki talált sakkot is! Egyedül nőt nem sikerült találnia senkinek. Pedig már azért jó lett volna egy hölgy, hogy a nemes urak kicsit visszafogják a nyelvüket, és valamivel választékosabban beszéljenek. Meg talán ritkábban verekednének.

A fő bunyó téma most is ugyan az, mint a határon: Görgei hős, vagy áruló. E mellett Kossuth kapcsán is szoktak pofonokat váltani. Itt valami Kossuth-Széchényi ellentét van, de ezt valahogy senki sem értette. De indoknak mindenképpen jó volt.

Mindeközben Kossuthról is kaptok híreket. De még milyeneket! A klubhoz (most már neve is van: Magyar Egylet! – jó, ezen még dolgozni kell… nem mennek neked az ilyen dolgok) csatlakozott Kossuth titkos embere is.

Tőle tudjátok, hogy komoly tervezések zajlanak Angliában. Ehhez pedig rátok is szükség van. A felkelés le lett verve, de a lángja nem lett eloltva. Nektek kell életben tartani. Otthon ugyanis várják, hogy Törökország irányából megérkezzen a felmentő sereg. Kossuth is ezen dolgozik. De még elterelésnek egy lázadást indítanának előtte Olaszországban. Nektek addig is fegyvert, és más dolgokat kellene átcsempésznetek az országba.

Ezt nem teljesen nektek kellene csinálnotok. Ott vannak az erdélyi sócsempészek, akik már évszázadok óta hozzák-viszik az árut a határon. Te jól emlékszel rájuk, mert neked is ők segítettek.

Az isztambuli magyaroknak az a fő feladatuk, hogy a Dunáig eljuttassák a forradalomhoz szükséges eszközöket, és embereket. No és hogy álljanak készen a támadáshoz.

Ez utolsót nem nehéz teljesíteni. A Görgei tábor éppen most tart edzést az ellentáborral.

Nem minden magyar talált munkát Isztambulban. Így ők örömmel vállalják a szállítók, és a közvetítő szerepét. Már aki… sajnos nagyon sokan kerültek olyan mély depresszióba, hogy valamilyen tudatmódosítót használnak. És sajnos a klubban ezek is gyorsan terjednek. Ez ellen nem tudsz mit kezdeni. Hiába tiltod őket, a vízipipában, vagy valami másban becsempészik. Ha pedig az nem menne, akkor az utcán köti az üzleteket.

Sokaknak ez lett az egyetlen megélhetési mód. Sokaknak pedig az egyetlen élvezet.

De legalább mások tudnak Kossuthnak segíteni. Így legalább a remény megvan, hogy újra indul a Szabadságharc. Nagyon sokan önzetlenül segítenek neki ebben. Nagyon nagy a kezdeti lelkesedés.

Sajnos viszont hónapok múlva ez is elakad. Mint hírül kapjátok nem nagyon sikerül anyagi támogatást szereznie. Pedig az elengedhetetlenül szükséges lenne a fegyverek vásárlásához. Fegyver nélkül pedig nincs felkelés. Sem pedig Szabadságharc.

Ajajaj… nagy a bánat…

További rossz hírek is érkeznek Magyarország felől. A határokat nagyon szigorúan őrzik. A sócsempészek beszüntették a tevékenységüket, és elrejtőztek. Vagy talán az osztrákok elfogták őket… ahogyan sok mindenki mást is.

A határ túloldalán az egyik csoport nem tudott tovább várni, és kirobbantotta a felkelést. De mivel erre még nem állt készen senki, az osztrákok egy hét alatt leverték őket.

Még több bánat…

És ahogy telik az idő, úgy lesz mindenki egyre szürkék. És úgy terjed a hasis is egyre jobban.

Közben megérkezik a Karácsony, és az új év is. És továbbra sem történik meg a várva várt felkelés. Sőt! Úgy tűnik, mintha el is felejtődött volna. Az emberek még inkább bánatosak, és elkeseredettek.

Már olyan ötleteken is gondolkodnak, hogy megtámadják az osztrák követséget. Vagy bármit, ami német. Legyen az akár egy szökőkút is…

Ilyen hangulatban telnek a hónapok. Amikor egyszer csak hírt kaptok, hogy a szultán és a cár összeveszett. Kitört az orosz-török háború! Ráadásul ez nem csak egy kis csata lesz, mert ebben az angolok és a franciák is részt vesznek.

De bárhogy is! Végre valamit vissza lehet adni az oroszoknak!

(Folytatás az egyesített letelepedős 6CA vonalon. Vagy beléphetsz katonának Ömer Pasa seregébe is. Ez esetben a 6AB vonalat válaszd!)