Találtunk egy tízest!
Isztambulban minden található. Olyan is, ami máshol nincs. Vagy olyat, ami másik időből származik.
Isztambulban minden található. Olyan is, ami máshol nincs. Vagy olyat, ami másik időből származik.
Az a jó Isztambulban, hogyha az ember kocsiba ül, akkor mindig lát valami újat, érdekeset.
Ennek két oka van:
Egyik, hogy Isztambul gyorsan változik. Néha napról napra. Ha egy helyen nem jártunk már egy hónapja, akkor lehet, hogy meg sem ismerjük, mert annyit változik. Egy kóbor réten talán új lakópark van.
Másik ok, hogy a közlekedés eléggé kiszámíthatatlan. No nemcsak az, hogy mennyi ideig tart eljutni A-ból Z-be, hanem az is, hogy végül milyen utunk jutunk el oda. És nem mindig mi választjuk meg az utat, inkább így sikerül. Néha kész csoda, hogy egyáltalán eljutunk a megfelelő helyre.
Najó, a csodának neve is van: GPS (ez a Mármegint Eltévedtünk Barátom angol rövidítése)
Hétvégén hasonlóan történt, hogy mentünk A-ból Z-be, és már éppen az Ly-nál tartottunk, amikor ki tudja miért a jobbra forduló utcába bekanyarodva balra kerültünk (Isztambul már csak ilyen). No de sebaj, tábla van, megyünk arra, aztán majdcsak kijutunk valahova. Ez egyébként Isztambulban hatalmas segítség, hogy még a kis utcákban is ki van táblázva, merre kell menni a következő központig. Minden egyéb esetben a lefele az ajánlott, mert azt már az oviban is megtanultuk, hogy minden víz előbb-utóbb a tengerbe jut. Tehát lefele majdcsak kijutunk valami olyan helyre, ahonnan már el tudunk boldogulni.
Szóval jobbra (azaz balra) mentünk, és egy eddig nem járt területre jutottunk (ilyenből pedig aztán bőven van Isztambulban). Nembaj, mi csak mentünk, amikor is egyszer csak megláttuk a Herend boltot.
Bizony, bizony, Isztambul egyik legdrágább (Nişantaşı városrész) részén magyar porcelánt árulnak. és méghozzá micsoda árakon!
Bár mi csak elszáguldottunk (0,3 km/h) a bolt mellett, éjszaka, az esőben, mint baltás gyilkos a gagyi horrorfilmben.
Viszont halottunk már róla, hogy van egy valahol. Sőt, nemrég nyílt egy másik is.
Még egy érdekesség. Úgy hírlik, hogy az egyik motívumot egy ankarai török kultur-régész-művészettörténész professzor tervezte.
Eddig többségében kimaradtunk az európai kulturális fővárosa mókából. Bár minden nap használjuk a hajót, ami csak ebben az évben különleges, más mint bármikor. Más, mert van rajta egy kék matrica. És a tea is más, mert…nem a tea nem más.
De most, úgy tűnik, hogy találtunk valami igazán nekünk való érdekességet! Magyar filmfesztivál lesz Isztambulban, szeptember 10-16 között!
Az isztambuli mozikban, pontosabban a Beyoğlu Moziban és a Kartal Színházban ezeken a napokon a 2000-es évek kortárs magyar filmjei lesznek láthatóak. Mégpedig a következőek:
Ahol mi lakunk Isztambulban, ott már hetek óta árulják a pékek a húsvéti kalácsot. Bizony, itt ilyen van, ami az ortodox vagy pedig az örmény keresztény egyház ünneplési formája. Erről egyenlőre még keveset tudok, de ha minden jól megy, a héten találkozunk az örmény-török ismerősünkkel és majd kikérdezzük. A lista már eléggé hosszú.
A Húsvétban pontos idejét nem egyszerű meghatározni. Nem ám olyan, mint a Karácsony. Valaha a mostaninál sokkal bonyolultabb volt, mígnem az első niceai zsinaton (Nicea ma Iznik. Erről lásd bővebben az Iznik tag-et) 325-ben meghatározták, hogy a napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap. Csakhogy a napéjegyenlőség nem olyan egyszerű. Néha március 21., néha pedig március 20. de akár március 19. is lehet. Éppen ezért 1581-ben megállapodtak, hogy a Nap kedve szerint úgy megy, ahogy akar, a Húsvét akkor is március 21.-hez képest számolják. De addigra már régen az Egyházszakadás is fent a keresztény történelmi tablón. Így az ortodoxok nem használják ezt a számítást. Míg az örmények pedig kitudja, hogyan kalkulálnak. Jah, és akkor még nem kevertük bele a naptár problémát is.
Ezek után teljesen meglepő, hogy idén a “török” Húsvét pontosan a “magyar” Húsvéttal egyező napon zajlott. Sőt, jövőre is így lesz! De erre majd oda kell figyelni, mert a Hold sem zavartatja magát mindenféle napéjegyenlőségekkel, ezért időnként egészen komoly különbségek is előfordulhatnak a keleti és a nyugati Húsvét dátumai között. Pl 2013-ban Magyarországon március 31-én, míg Görögországban május 5-én lesz a nyúlkergetés.
Úgyhogy jól elvagyunk ezekkel a dátumokkal. A szokások pedig még ennél is érdekesebbek. De azt majd tényleg akkor, ha megtudtam valamit. Mi kitartottunk a festésen. Én a tojásokat, Sema pedig a haját és a körmét. Najó, azért ő is sokat segített, de idén nem volt sok időnk, így ott gyorsítottunk, ahol csak lehetett.
Szerencsére még maradt festék tavalyról, így nem kellett az átmenni az örmények kedvelt városrészébe. Bár a mi részünkön rengeteg színes tojást láttunk a kirakatokban, így jövőre a környékünkön is körbenézek. No meg a bazárban.
Veszünk kínai elemes nyulat, ami világít a sötétben.
Idén kimaradtak a natur dolgok: nincs hagymafestés sem pedig levél használat mintának. Majd jövőre. Addigra félreteszünk egy zoknit is.
Tehát akkor kezdjük a festést: először is megfőzzük a megvett 15 sértetten tojást. Vagyis csak 13-at, mert egyiket sikerült belapítani, másikat pedig megette valaki reggelire. De mégis csak 10 darab lett, mert nemcsak egy lapult be. Ez így túl kevés lesz. Telefonáltunk a sarki közértnek, hogy kérünk még tojást. Szép fehéret. Jött is még 10 darab. Persze mindegyik sorszámozott… hogy fog ez kinézni festés után? Sorszámozottan… Vajon azokat, amelyek elrepedtek a főzés közben, azokat vissza lehet-e vinni garanciával, ha már egyszer be van számozva?
Najó, a főzés sikerült, csak három tojás repedt meg. Ebből egyet a Sema megevett. Ő járt a legjobban. Én addig leporoltam a festőkészletet.
Amit tavaly használtunk az teljesen török volt. De az elfogyott. Idén maradt a görög. Csakhogy miként is kell használni? Görögül van ráírva… No meg egy másik nyelven, ami talán angol akart lenni, de valahogy nem sikerült… Jól nézünk ki. Egy külön program volt kibogarászni, miként is kell mindezt összekotyvasztani. Külön meglepetés, hogy sikerült!
Minden szépen és jól ment, ameddig a tojás bent ücsörgött a festékben. A kivétel nem volt nehéz, csakhogy rá kellett jönni, hogy a tojás környéke is festékes lesz. Az a tojás is, ami egyébként már elkészült. Így a szép egyenletes színek helyett egyre több és több absztrakt kezdett megjelenni. Persze lehetne ebrunak is hívni, ami egy ősi török technika, de az ennél mégiscsak jobban néz ki.
Normális esetben várunk a száradással, de erre most nem volt idő. Meghívtuk a hajszárítót is, hogy segítsen. Persze csak óvatosan! Csak a tojást akarjuk befesteni, nem pedig szétfújni a festéket az egész konyhában!
Ó hát ez is sikerült, és nem tört össze újabb tojás! Végre kezdhetünk pingálni!
Szerencsére itt is volt tavalyi maradék. Bár az arany-filc teljesen feldobta a kupakját, az ezüst még eléggé jól bírta. Persze mit nekünk hagyományos hullámvonal! Modern verziókat gyártunk. Pl. mérnököknek valót ferde toronnyal. De még Facebook-os tojás is lett.
Íme az eredmény:
Egy zászlót mi is kitűztünk, és még dobálózásra is jutott idő. Igaz, csak kenyeret hajigáltunk a sirályoknak, de legalább ezzel is elvégeztük a szokásos március 15.-ei ceremóniákat. Mégha az ordibálás el is maradt, volt helyette dudálás, de azért nálunk mégiscsak csendesebbre sikerült.
A reggeli zászlófelvonást mi is megtartottuk. Még korábban sikerült vennem egy magyar zászlót (itt Isztambulban, mert Budapesten sehol sem találtam hacsak nem Nagymagyaroszágosat szeretnék). Nekem is volt ám díszőrségem, nemcsak a Kossuth-térieknek. A macskák ott ültek az erkélyen és kíváncsian figyelték, ahogy a ruhacsipeszekkel próbálom a zászlót valami normális állapotba hozni. Türelmesen megvárták, míg elkészülök, majd levonultak az etetőtálhoz. Egy kevés macskatáppal sikerült megakadályozni a zendülést. Nem kellett a kutyákat bevetni az oszlatáshoz.
A reggeli zászlófelvonás után a céges internetet leterheltük, hogy megnézzük a múzeumos műsort. Jó volt látni, hogy idén is elmard az ilyenkor szokásos eső. Még Isztambulban is sütött a nap. Persze egyenesen bele a monitorba, de aztán odatoltunk egy szekrényt az ablakhoz.
Szerencsére a műsor ebédidőben volt, így többen is tudták nézni. A műsor tetszett a törököknek is. Ők szeretik az ilyen megmozdulásokat. Főleg ha van sok zászló meg népi motívumok, sok zene és tánc.
Abban nem vagyok biztos, hogy sikerült a történelmi részt elmagyarázni nekik. De azt elmondták, jó ötlet volt, hogy az emigrációba vonulók Törökországot választották.
A múzeumos műsor után mi viszont visszamentünk dolgozni. A délutáni fakultatív programokat mi kihagytuk. De hogy emlékezzünk az otthoni helyzetre, este dobálóztunk egyet: adtunk a sirályoknak rendesen a kenyérből.
Néha egészen meglepő dolgokat lehet találni, ha az ember bekukkant a színfalak mögé. Persze ehhez előbb a színfalakhoz kellene bekukkantani, de az ilyen dolgok manapság elmaradnak.
Pedig megint találtunk magyarokat. Mégpedig most úgy, hogy a törökökkel közösen koncerteztek. És itt most szó szerint a háttérben vannak: ők az a szimfonikus zenekar, akik a a háttérben a zenét adják a török énekesnőnek.
Híres magyarok, ki a nagyvilágban is híresek. Sokan Törökországban (az Oszmán Birodalomban) tevékenykedtek.
Egyik legkorábbi, akit ismerünk, egy magyar ágyúöntő volt, aki Konstantinápoly ostrománál ágyukkal látta el a szultánt. Igaz, az ágyuk abban az időben nagyon kezdetlegesek voltak, és a várost el sem találták. De legalább mindenkire a frászt hozták.
Vannak, akik ismertebbek: Kossuth, Bem Apó, Rákóczi, stb…
És olyan is van, aki nagyon ismert, és nagy tiszteletnek örvend: Gróf Széchényi Ödön. Pontosabb nevén: Széchenyi Ödön György István Károly török császári pasa. Ő volt az egyetlen nem muszlim, aki ilyen magas címet kapott.
Ödön Pasa, ahogy Isztambulban mindenki hívta, azzal vívta ki ezt az igencsak megtisztelő rangot, hogy megalakította a tűzoltóságot.
Akkoriban Isztambul tele volt faházzal. És tűzvésszel. Már-már olyan gyakoriak voltak a tűzesetek, hogy helyi látványosságnak is kezdtek unalmasak lenni. Pedig volt tűztorony is, de az is többször leégett, hiába volt kőből.
A tűz nem válogatott. Egyformán égett le lakóház, iroda és követség is. Ennek persze a külföldiek annyira nem rajongtak, így megpróbálták a szultánt rábeszélni, hogy alkossanak tűzoltó csapatot. Akkoriban Széchenyi Ödön már ismert volt Európa-szerte, hiszen a magyar önkéntes tűzoltásokat olyan jól megszervezte, hogy annak híre mindenhova eljutott. A nyugatiak őt ajánlották a szultánnak. Viszont az orosz követség is leégett, és az oroszok szerették volna, ha inkább az ő embereik küzdenek a lángokkal (ennek valószínűleg politikai okai is voltak, hiszen az oroszok és a törökök évszázadokon keresztül ott szúrták egymást hátba-szembe, ahol csak tudták). Az oroszok összeállítottak egy csapatot, és bemutatót tartottak a szultánnak. De Széchényi Ödön is megmutatta, mit tudnak a magyarok! Ez annyira megtetszett az oszmánok vezetőjének, hogy rögtön felkérte a tűzoltóság megszervezésének.
A törökök nagyon hálásak voltak annak, hogy végre eltűntek az állandó tűzvészek. A jól szervezett csapat, és persze a megelőző tevékenységek (tűzfalak a faházak közé, stb…) megtették a hatásukat. Így az isztambuliak szombat esténként a menekülés helyett más program után nézhettek.
Széchényi Ödön emlékét sok helyen megtaláljuk Isztambulban. A Feriköy temetőben, Fatih negyedben a Macar Kardeşler Cd. (Magyar testvérek u.), és még egy múzeum is van: a Gróf Széchenyi Ödön Tűzoltómúzeum. (Kont Széchényi İtfaiye Müzesi – İtfaiye Caddesi No: 9 Fatih, Isztambul)
Ebben a múzeumban láthatjuk, milyen felszereléssel kezdett neki Széchényi Ödön a tűzoltóságnak, és hova fejlődő mindez mára. A múzeum szombat és vasárnap kivételével 08:30-16:30-ig van nyitva.
Ajánlott link: Széchényi Ödön – Wikipédia bejegyzés.
Legújabb felszólalók