Már többször írtunk róla, hogy Törökország olyan, mintha a Gyűrűk Ura világában lennénk.
Tele van elfelejtett romokkal, múlttal. Bárhol ásunk, találunk egy-egy követ, amely mesélni tudna.
Persze a Gyűrűk Ura és a hasonló kitalált világokban mindig előkerül valami érdekes, izgalmas dolog, amely beindítja a kalandot.
Ezzel szemben a valóság… nos… ööö… a kaland itt is megvan. De fogalmazzunk úgy, hogy a valóság bizony fantáziadúsabb az álmainknál*.
*Ötlet az 1492 filmből.
Mivel építészeti cégként ügyködünk, és mivel a fő területünk Isztambul belvárosa, itt tényleg mindig találni valami izgalmasat. Főleg a föld alól kerülnek ki meglepő dolgok!
Ezek pedig az esetek nagy részében teljesen megváltoztatják az épület felújítási tervét. Aminek néha örül a tulajdonos, néha viszont kevésbé örül. Legtöbbször viszont inkább csak elhúzódik az építkezés.
Minden esetben, ha az épület egy bizonyos kornál régebbi, akkor a műemléki hivatalnak komoly beleszólása van a felújításban. Pl bizonyos részeket meg kell tartani, bizonyos részeknek pontosan az eredetiben kell kinézniük, bizonyos részek elég ha csak hasonlítanak, míg mások teljesen eltérőek lehetnek.
A kalandok viszont a felújítással együtt kezdődnek, amikor kiderül, hogy a fal nem az a fal, amit gondoltunk, a tető mégse úgy van, vagy pedig a föld alatt más is található.
Egyik ilyen esetünkben egy komplett török fürdőt (hamam) találtunk az épület alatt! Kiástuk, megnéztük. A tulaj is megnézte. Az önkormányzat is a műemlékisek is megnézték (ők nem ástak). Meg jött két kutya is megszagolni a területet (ők viszont ástak). Kiderült, hogy bár a hamam szép, meg jó, de nincs történelmi jelentősége, így az egészet el lehetett bontani. Viszont máris érvényesült a legkorábbi épület alaprajza szabály.
Ez azt jelenti, hogy az új épületnek minden esetben azon az alapon kell állnia, mint a legkorábbi. Vagyis nem lehet nagyobb az új ház, mint a legrégebbi. És bizony az emberek általában a házakat bővíteni szokták, nem pedig kicsinyíteni, az évtizedek alatt. Sok ház jóval nagyobb, mint az eredeti. A felújításkor viszont vissza kell zsugorítani az eredeti, első ház (legrégebbi fal) méretére. Ennek persze a tulajdonos nem szokott örülni.
A mi hamamos esetünkben viszont éppen a régi török fürdő alapja volt sokkal nagyobb, mint az új épületé. A szabály értelmében pedig a tulaj új háza jóval nagyobb lehetett. Akkora, mint a régi török fürdő. Vagy ha akarta volna, akkor a fürdőt is felújítatthatta volna…
Láthatjuk tehát, a föld alól érdekes dolgok kerülhetnek elő.
Nem olyan régen mi ágyúgolyókba botlottunk.
Persze mindenki álma az, hogy kincses ládát találjon, vagy valami értékeset, vagy olyasmit, amitől híres lesz. Kivéve a Marmaray építőit, akik olyan szokatlanul mélyre ástak, hogy folyamatosan kerültek elő a páratlan régészeti leletek, és már nagyon elegük lett belőle. Pedig találtak hajót, templomot, meg kőkorszaki kebab árust.
A mostani alkalom viszont egészen egyedi. De mondjuk inkább, hogy különleges, mert úgy jobban hangzik.
Most ugyanis követ találtunk! Bizony követ! Sok követ. Ez bizony nem a gazdagok elásott és elfeledett kincse. Sokkal inkább olyan, mi egyaránt a szegényeknél és a jómódúaknál fellelhető.
Szóval találtunk egy halom követ. Olyan közepes méretűt, amiből az emberek falat szoktak építeni. Jelen esetben is falat építettek. Pardon, nem a jelenben, hanem a múltban… valamikor… régen. Szóval találtunk egy falat.. egy kő falat. Nem is egyet, sokat!
Ki is hívtuk a hozzáértő hivataliakat, hogy nézzék meg közelebbről (most is volt néhány környékbeli kutyus, amelyik szintén érdeklődve megszagolgatta a köveket). És arra a következtetésre jutottak, hogy ezek egészen jó kövek. Meg van némi történelmi jelentőségük is. Bár Konstantinápoly ostromában nem vettek részt, de ezért kár lenne őket a kukába dobni.
Úgyhogy a feladat: minden kő, amit találtuk, azt fel kell használni. Valahogy… mindegy hogy hogy.
Jó, építsünk belőlük falat a kertbe. Vagy várat, vagy búbos kemencét. Bármit, a kertben elfér, és még jól is nézhet ki.
Igen ám, de nem mindegyik kő a falnak része! Van olyan is, ami padló. És olyan is, ami szintén a földön van, meg rajta egy luk. Amolyan kulcsluk formájú.
Ez utóbbi nem más, mint egy régi toalett. Mégpedig az a guggolós fajta. Egy jó nagy kő, rajta egy nagy luk, meg egy hosszabb elnyújtott rés. Tényleg, mint egy kulcsluk.
Őt viszont nem lehet falnak használni. Mert ez egy különleges kő. Őt meg kell tartani eredeti funkciójában.
Micsoda???? Izéé… ezt a történelmi előtti árnyékszéket (pontosabban árnyékkövet) be kell építeni a házba? Pontosabban a fürdőszobába?? Ez legyen a toalett??? Az angol-wc helyett????
Igen, pontosan! Tessék megváltoztatni a tervrajzot úgy, hogy ez a kő beférjen a mellékhelyiségbe. És mostantól ebbe kell végezni a dolgokat. A kicsit is, meg a nagyot is.
Na, ehhez vajon mit fog szólni a tulaj! Ez azért visszavesz a lakás komfort fokozatából.. Nem lehet bársonnyal bevont ülőkét használni, vagy más extrát…
Bár meg kell hagyni, érdekes lesz a vendégeket fogadni..
– Tessék befáradni!
– Elnézést, merre találom a mellékhelyiséget?
– Ott van a sarokban. De tessék odafigyelni, mert egy igazi történelmi ereklye a klotyó. Több száz éves!
Vajon milyen lehet majd reggel felkelni egy átlagos munkanapon? Tudva azt, hogy az ember első útja a kis szobába vezet? Ahol egy olyan tárgy van, ami ha váza lenne, akkor egy múzeumban lenne kiállítva… két teremőrrel!! Akik mindenkire rákiáltanak, hogy Tilos hozzáérni!!
Ezek után az ember egészen biztosan energikusan fog elmenni dolgozni. Mint akit megérintett a múlt szelleme!
…vagy valami hasonló…
One Reply to “Vigyázat! A mellékhelyiség műemlék!”