A legrégebbi Boszporusz-híd terv

A Boszporusz ha nem is időtlen idők óta, de kb. 7600 éve ott van, ahol ma is.

Az esetek nagyon nagy többségében (főleg amikor nem ellenséges, vagy lángoló hajó haladt rajta) igazán praktikus, hogy ott van Isztambul közepén:

Lehet rajta hajózni, árut és embert szállítani. Jobbra is, meg balra is. És balra is meg jobbra is. Lehet halászni.

Lehet bele köveket dobálni. Meg megunt és bezsákolt politikai ellenfelet is.

Viszont, ha az ember át akar menni Európából Ázsiába (vagy fordítva), akkor bizony sokszor kellemetlen, macerás. Vagy csak hideg a víz.

Szerencsére viszont az emberek már az idők kezdete óta szeretnek megoldást találni az víz feletti átjutás nevű problémára. A megoldásnak a rövidített neve: híd.

Szerencsétlenségre viszont az emberek nagyon hosszú időn keresztel nem tudtak akármekkora, és akármilyen vízfelület fölé hidat építeni (ahogy ma sem). Így az olyan szorosok áthidalása, mint amilyen a Boszporusz is, csak az álmokban léteztek. Meg a rakı-val telített asztalon…

Egészen addig, míg el nem jutottunk az 1800-as évekhez. Ilyenkor már bőségesen kifele lábalt a világ a középkorból, és a törökök is kezdték úgy érezni, hogy csinálni kellene valamit. Eddigre az Oszmán Birodalom a végnapjait élte, ahol a peremvidék folyamatosan lázadozott, folyamatosan próbált elszakadni. Ebben folyamatosan segítettek az oroszok is. Persze ők az elszakadást másképpen gondolták..

A birodalom túl nagy volt, a katonák mozgósítása pedig túl lassú. Szám szerint 800.000 katonát, és a hozzá tartozó felszerelést (lovakat, ágyukat, sátrakat, stb..) kellett volna átvinni az ország egyik feléből a másikba. És ugyan így a Boszporuszon is.

Ekkor jött az ötlet, hogy szükség lenne egy Isztambul-Bagdad vasútvonalra is.

Eddigre Európát is szépen-lassan kezdte a vasút meghódítani. Így egy Isztambul-Balkán vasút is jól jönne.

Akinek van kedve és ideje, ajánlom a Railroad Tycoon nevű játékot. Vagy akár a Transport Tycoon-t. Itt ki lehet próbálni, mennyire is nem egyszerű a balkáni hegyekben, vagy akár Anatóliában vasutat építeni.

De persze a fő kérdés az volt, hogy miként jusson át a vonat Európából Ázsiába, és fordítva.

Eddigre már több komolyabb híd létezett Európában. Látható volt, hogyha van elég akarás (meg pénz), akkor bármit és bármekkorát lehet építeni.

A vasúthálózat megvalósításához a németeket, míg a híd megtervezéséhez az olaszokat. Az útvonalat úgy gondolták, hogy ott fog haladni, ahol ma a Második Boszporusz-híd és a hozzá tartozó autópálya áll.

Úgy gondolták, hogyha már hidat építenek, és az már úgyis drága, akkor legyen nagyon drága. Ez a szemlélet máig nem változott. Csakhogy a mostani nézettel ellentétben úgy gondolták, hogy a híd nézzen ki jól is. Sőt! Még a katonai funkciót is belekalkulálták: a híd lábai erődként is szolgálhatnak. Hiszen itt az ellenség könnyen elvághatta volna a hadsereg utánpótlását.

Úgy számolták, hogy a híd 3 darab, egyenként 600 m hosszú szakaszokból fog állni. Mindezt olyan magasságban, hogy alatta a legnagyobb hajók is kényelmesen elférjenek. A szakaszok acélsodronnyal feszítettek függőhidak lennének.

A legérdekesebb részek a híd lábai. Ezek dzsámihoz hasonlóak lennének, mindegyik 4-4 minarettel, fáklyákkal, amik a megvilágítást szolgálnák. A tetejük – szintén a dzsámihoz hasonlóan – kupolás lenne, melyek csempékkel borítanák be.

Az 1900-as évek tervei így néznek ki 3D-ben elkészítve.

Akárhogy is nézzük, nagyon egyedi, és nagyon látványos híd lett volna. És roppant drága is. Pedig ez már a B terv volt. Eredetileg alagutat szerettek volna építeni.