Reggel, 03:30
Még alig feküdtünk le, máris kelünk? Nem volt sok alvás, de majd folytatjuk, reggeli után.
Mint valami titkos földalatti mozgalom, úgy kel fel az egész lakás. Nincs sok időnk, így a formalitások elmaradnak, mindenki pizsamában siet a konyhába. Ott Anyuka az egyik rokonnal már majdnem mindent előkészített.

Az asztal tényleg roskadásik van megrakva. Nemcsak “hagyományos” reggeli ételek, hanem leves, sült krumpli és még dinnye is van. Persze nem maradhat el a frissen sült kenyér jellegű étel sem. Azt hiszem a legjobban a lepény felel meg neki. Bár abból már este is jól bepakoltunk.

Legjobban Yumoş, a macskánk örül nekünk. Ő ilyenkor a legaktívabb. Bár a lábaink legnagyobb bánatára “vadász üzemmódban” van, ami azt jelenti, hogy mindent letámad, szétszaggat és megpróbál felfalni. Így mindig látszik kinél is jár az asztal alatt. Vagyis inkább hallani.

Bár nincs sok időnk, senki sem kapkod. Ez egy kellemes családi reggeli, annyi különbséggel, hogy a nap még nem kelt fel. Majd csak két óra múlva. Nekünk a napkeltét megelőző Ezanig kell befejeznünk. Fogmosással együtt. Azt mondják, az nem ér, ha az ember elrejt némi tartalékot a szájában és később eszi meg. Ezért kell fogat is mosni.

– Igyál még! – önti belém a rokon a sokadik pohár vizet. – sokára lesz még este.
Igaz, majd 16 óra múlva lehet enni és inni. Annyi szerencsénk van, hogy a nappalok már rövidülnek, kb. 2 perccel minden nap. Így a Ramadán végére nagyából 15 órára csökken a várakozási idő.

Már csak perc van az Ezanig. A reggelinek vége, esetleg még csipegetünk. És persze a víz. Kezdem úgy érezni magam, mint egy krumplis zsák. Testemen eddig soha nem látott dudorok jelentek meg. Ott lötyögnek, tele vízzel. De nem csak én nézek úgy ki, mint a vizes lufi. Ez persze megint mindenkinek derültséget ad. Mindenki elkezdi a másiknak mutogatni, ki hol mennyire dudorodik. Nagyon jó a hangulat. Senki nem úgy készül, mintha valami kellemetlen hónapnak néznénk elébe. Inkább, mint egy kihívás. Naja, nekik nem ez az első. Azt mondják, csak az első 3 nap a nehéz, míg a szervezet átszokik. Naja, eddig óránként ittuk a teát, most meg semmi.

Megszólal az Ezan. A vicceknek vége, mindenki ráveti magát a vizespohárra, hogy még egy utolsót valahova begyömöszöljön. Utána, mint a zsákok, elballagunk az ágyba. Persze előtte még letakarítjuk az asztalokat.

7:20
Hiába társalogtam a szervezetemmel órákat, csak nem értette meg, hogy nem lesz felkelés után fél liter víz, mint eddig, és napközben sem lesz 5 liter tea. Mégis reggelre kiadta a megivott 4 liter víznek legalább a 90%-t.

Így arra ébredek, hogy kiszáradt a szám, és szomjas vagyok. Megnézem az órát, még 12 óra és 40 perc… kicsit sok.

A többiek azt javasolják, fürödjek le. No nem a szagom miatt, hanem mert az mégiscsak segít. És ha már úgysem kell reggelizni, belefér egy gyors zuhany. És tényleg jobb. Felcsillan a szemem, hogy akkor napközben majd folyamatosan mosom az arcomat, és akkor milyen jó lesz. Persze akkor még nem tudtam, hogy viszont a mellettem zubogó víz már nem annyira kellemes.

9:00
Már bent vagyunk a cégben, ahol ma nincs ebéd, se tea, se kávé. Cserébe hamarabb hazamehetünk. Nekünk az esti program egy közös étterem lesz. Már csak 11 óra.

12:00
Ilyenkor szoktunk ebédelni. Az étel nem hiányzik, de a víz nagyon. És a nap még csak most fog ráfordulni az ablakra, hogy elkezdje a grillsütést.

Közben kimegyek az utcára venni egy bigyót, ami kell a nyomtatóhoz. Kint az emberek vidámak, megvannak víz és étel nélkül. Persze aki teheti, az inkább az árnyékban van. És vannak apró változások, mint pl. kevesebb a vízárus, és csendesebbek az éttermek. De turista az mindig akad, így azért nem üres egyik sem.

13:00
A percek elég lassan vánszorognak. Így, hogy nincs ebéd, valahogy hiányzik az, ami elválasztja a napot délelőttre, és délutánra. Közben szemeim előtt a Balaton jelenik meg. A képzeletbeli tavak mérete egyre nagyobb…

13:30
Egyre nehezebb koncentrálni. Lassan már mindent kékben látok. Szerencsére van légkondi, így mégsem lett grillsütő a cégből.

14:00
Megnézem már a neten, hogyan is vannak az időpontok. Kiderül, hogy a csillagászati naptár és az Ezan naptár között legalább 10 perc különbség van. A várakozás javára. Hé, ez nem ér!

15:00
Mivel nincs tea meg ivászat, azért a mellékhelységet is elég ritkán keresem fel. De azért a víz még így is távozik.

16:00
Már csak 1 óra a munka végéig. És akkor…akkor sem lesz víz. Addig még 4 óra van. Jajaj…
A többiek azt mondják, nem ér a körmöt rágni…

17:00
A munka vége. Irány haza, hogy egy kis alvással elüssük az időt.

Persze előtte át kell vágni a fél városon, és mindenki most megy haza. De szerencsére a dugó nem olyan nagy. Amikor hazaérünk marad 10 perc, és máris fordulunk, hogy időben odaérjünk az étterembe.

20:00
Már csak 4 perc. Ülünk az asztalnál. Előttünk mindenhol víz, és étel. Én a biztonság kedvéért még egy extra pohárral félre tettem. Mögöttünk a szökőkút. Én mindjárt beleugrom…

20:05
Elhangzik az Ezan. Lehet enni és inni. Persze nem úgy, mint a hajótöröttek. Ennek is vannak megfelelő sorrendjei. Próbálom megjegyezni. A víz azért az elején van. Szerencsére jó hideg, így nem tudom az egészet egyben meginni, nem fog minden azonnal kijönni. Bár elkezdek azért izzadni.

Ó, és van ayran meg tea is. Super, mindenből iszunk.

Van egy kenyér, kifejezetten ezekre a napokra. Majd eszembe jut a neve, és leírom. Ebből is eszünk sokat. Meg mindenből. Kebabból is.

Csak megfájdult a hasam, sikerült annyit enni, de nem gond. Bár most reggelig bármikor lehet enni, azért jó biztosra menni. Ismét alig bírok menni, annyit ettem és ittam.

Nem könnyű így hazamenni.

Itt vannak a Ramadán időpontok. Az İmsaktól az Akşamig nem ehetünk, ihatunk.